A kötészet él! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Lackfi János írása, aki Petőfi klasszikus verssoraiban nemcsak a lüktetést mutatja meg, hanem elárulja nekünk, miért lehet olyan simán párhuzamot vonni Bob Marley és a halhatatlan költő között.

Esterházy Péter, az egyik legnagyobb (a legnagyobb) élő magyar író. Nagyon beteg. Ő zárójelbe tette a bejelentést, de az ország irodalom- és emberszerető fele háromszoros betűnagysággal, fettel és kurzívan félti. A wmn.hu szerzője, Gina, EP egyik legnagyobb magyar rajongója. Ezt a levelet az aggodalom szakította ki belőle. „Péternek" szól.

„A mindent kaptam tőle" – írja Szentesi Éva Szabó Magdáról, aki ma volna 98 éves. És valóban. A cikkből kiderül, hogyan fogja egy halhatatlan írólegenda egy fiatal nő kezét. Szerelemben, csalódásban, boldogságban, fájdalomban, betegségben, a halál küszöbén, az újjászületésben...

Hogy lehet valaki egyszerre gátlásos és vagány? Szende és díva? Decens és lázadó? Irodalmár és show-woman? Scarlett O'Hara és Szent Johanna? Így.

Mindannyiunkban él egy kép Gandhiról, erről a békés, mezítlábas lelki vezetőről. Születése napján – ami ma van – mi az emberi arcát próbáljuk megmutatni. Mert, mint mindannyian, Gandhi is elsősorban az volt: egy esendő ember.

MesÉLNI. A mese örömidő, közös élmény, védőburok, a mese a szeretet nyelve. És az a legjobb az egészben, ha a szívünk is rajta, benne van egy-egy mesében.

A népmese mindenkié. (Pont.)

Ez a nő egy csoda! A hangja, a lénye, a szíve! Szentesi Évát is alaposan elvarázsolta. Aki nem ismeri, kattintson ide! Aki meg ismeri, pláne! Nem írunk több felkiáltójelet! (Ja, de.)