Esküvői vonatozás, ahol összeérnek a múlt szálai.

„Le Carré hiánya pótolhatatlan veszteség, nem utolsósorban azért, mert egyike volt azon íróknak, akik emberként is méltók voltak saját szavaikhoz és eszméikhez, amelyeket papírra vetettek. Nagyon össze kellene szednem magam, hogy az ő tartásához hasonlót találjak kortársai között. De nem is kell. Amit megírt, amit az asztalra letett, amit itt hagyott nekünk, az tényleg önmagáért beszél. Nincs jelentősége semmi másnak.” Szombat este meghalt az egyik legnagyobb európai író, akire most a magyar kiadások szerkesztője emlékezik:

Nagyon hasznos találmány volt a golyóstoll, csak éppen az írás gyönyörűségét rabolta el tőlünk. Illetve rabolta volna, ha hagynánk. Ha nem rajonganánk mind többen és többen a szépírásért és a töltőtollakért. Érzéki kalandozás következik a tollak nyomában:

Nem az a kérdés, van-e különbség női és férfi irodalom között. Mert ha van is, még nem jelenti azt, hogy az egyik értékesebb volna a másiknál. A kérdés az, egyenlő mércével mérjük-e őket – elismerve a sajátosságaikat. Neked például van kedvenc írónőd és „női történeted”?

Te sem vagy más, mint az álmait haláláig hajszoló Bovaryné.

Ma 50 éves napjaink egyik legismertebb bestsellerírója: a francia Anna Gavalda. Mit lehet tudni a meglehetősen visszavonult életet élő íróról? Elmondjuk, és teszünk mellé 10 telitalálat-idézetet is tőle ünneplésképpen:

Erre mondják, hogy akinek kamasz gyereke van, időnként, és talán-talán, de már nincs szüksége ellenségre sem.

Ma negyven éve, hogy Mark David Chapman megölte John Lennont. Hogyan telt a sztár utolsó napja? Szigorú napirend szerint, tevékenyen, örömben, utólag kissé vészjósló történésekkel tarkítva.