A sztár, aki örök kisfiúként élvezi az életet – Rod Stewart és az ő szerelmei

–

A szerencse fia – nem hiszem, hogy vitatkozna ezzel a megállapítással

Már a megszületése is csodás esemény, hisz szülei akkor már huszonnyolc éve voltak házasok, és négy gyermekük közül a legifjabb is elmúlt tizenegy. A család bővítésén tehát már régóta nem töprengtek, viszont, bánkódni sem bánkódtak, hogy Skóciából Londonba költözésük után váratlanul mégis érkezett egy újabb kisfiú, sőt, imádattal vette körül az egész család a kései utódot.

1945 januárja volt, a háború még nem ért véget, olyannyira nem, hogy Rod Stewart születése előtt fél órával egy német rakéta csapódott be a kórház melletti épületbe. (Ez amolyan „rodstewarti” anekdota, hol így meséli, hol úgy, a rakéta fix elem, a mikor és hova csapódott be nem annyira.)

A szerencse mellette maradt egész életében, amire vágyott, általában az övé lett.

A legkisebb királyfi története juthat róla eszünkbe – a sztori csak azért sántít, mert az apa éppenséggel nem király volt, hanem vízvezetékszerelő. De a többi stimmel: a vándorút volt olyan sikeres, hogy Rod Stewart manapság, amikor épp nem dolgozik, nyugodt szívvel dőlhet hátra a kanapén harmadik szőke feleségével, mert ez a kedvenc elfoglaltsága, illetve építgetheti gigászi terepasztalát a padláson.

Mert bár egyik szerelme a zene, hogy az első számú lenne, abban biztosak azért nem lehetünk

A labdát ugyanis talán még a mikrofonnál is jobban szereti. Focistának készült eredetileg, a család is annak szánta, de nem volt elég kitartó az edzéseken. Ráadásul beszippantotta kamaszként a jazz, majd a rock and roll. Tizenöt évesen abbahagyta a tanulást, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt, volt (akkor már) újságárus apja mellett lapkihordó például. (Az azonban megint csak kamu, hogy sírásó is volt!)

Az első gitárját az apjától kapta, és tizennyolc évesen hivatásos zenész lett, énekes és szájharmonikás. Született frontembernek bizonyult, több bandában is játszott, például a Faces-ben, amelynek tündöklése Rod Stewart kilépésével véget is ért 1975-ben.

Vannak kritikus hangok, amelyek szerint Rod Stewart komolyan vehető munkássága is szólókarrierjének a kezdetéig tart. Viszont a két örökzöld sláger ekkortájt (a hetvenes évek közepén) keletkezett: Sailing, majd Da Ya Think I'm Sexy?… mindenki ismeri ma is ezeket a dalokat.

Hogy mi történt azóta?

Röviden: Rod Stewart minden idők egyik legsikeresebb énekese lett, 2008-ban a Billboard, amerikai zenei magazin a 17. helyre rangsorolta a világ valaha élt száz legsikeresebb zenészeinek listáján. Több tucat albumából 120 millió példány kelt el a világban. És ő adta minden idők legnagyobb szabadtéri koncertjét 1994-ben, a Rio de Janeiró-i tengerparton három és fél millió nézővel.

Az ezredfordulón pajzsmirigyrákkal műtötték, és félő volt, hogy a hangját veszti a betegségben, ám szerencsére nemcsak hogy felgyógyult, de az éneklést is folytatni tudta, vissza is nyúlt gyorsan az 1930-as és 1940-es évek slágereihez, például George Gershwin szerzeményeihez. Amúgy nagyon jellemző rá, hogy feldolgozza mások szerzeményeit (a Sailing is az!), még plágiumbotránya is volt, ám a 2013-as Time című albumon csaknem két évtized után először énekelt saját dalokat, és ezekkel újra a brit slágerlista élére került.

Ma is aktív, sorra jelennek meg a lemezei, és koncertezik, amikor a járványhelyzet engedi persze. De nem csak a színpadon showman.

Stewart a partik császára is

Maga mondja memoárjában, hogy a kocsmázás örök ihletforrás számára. Azt sem tagadta, hogy megszállottja volt a szexnek és a drogoknak (főként a kokainnak), és nem ismer mértéket a bulizásban (mostanában talán mértékletesebb, de azért annyira nem „nagypapás”, hogy az ártson az imidzsnek).

Nagy „mókamester”, nem csak a színpadon féktelen, a szállodák például mindig is rettegtek az érkezésétől, sok lakosztályt amortizált le a haverokkal az évtizedek során, volt olyan hotellánc, amely évtizedekre ki is tiltotta egységeiből.

Ágyhoz kötözött meztelen basszusgitáros személyzetriogatásul, ablakon kidobott bútorok, meglifteztetett matracok, kacsák: számtalan legendás hecc története fűződik a több évtizednyi afterpartizáshoz. A rosszfiúság érezhetően nagyon jót tett a népszerűségnek, így egy csomó pletykát a menedzserek vagy maga Stewart terjesztett. De volt, hogy túllőttek a célon, azzal a sztorival például, hogy egy San Diegó-i melegbárban a zenész tizenhét matrózzal került közelebbi kapcsolatba egyetlen éjszaka alatt, és utána a mentők vitték kórházba. (Memoárjában Stewart azt írja, nem igaz a történet, egy munkatársa találta ki bosszúképpen, amikor elváltak útjaik, és bár sosem zavarták a szaftos pletykák, sőt, maga is kreált jó néhányat, ez bántotta, mert a gyerekeit csúfolták miatta az iskolában.)

A vadászszenvedélye is legendás  

Köztudott, hogy a szőke, magas nők iránt viseltetik rajongással. Kamaszkorától kezdve a nyolcvanas évek végéig veszetten csajozott, 18 évesen apa lett – a kislányt örökbe adták a barátnőjével, Stewart csak sok évvel később ismerte meg első, akkor már felnőtt gyermekét.

A millió kaland mellett háromszor nősült, saját bevallása szerint a második neje, Rachel Hunter (modell) volt az első nő, akihez (45 évesen) hű maradt egy darabig. Hunter azonban kilenc év után elhagyta, és a szomorú playboy kénytelen volt keresni gyorsan egy másik huszonéves, magas, szőke lányt. Penny Lancasterrel a mai napig együtt vannak, és van két közös gyerekük. Így összesen nyolcszoros apa Rod Stewart, legkisebb fia Aiden tízéves, és úgy véli, ő az utolsó gyermeke.

A gyermeknemzést befejezte, de a fociról nem mond le

Habár a focistakarrier nem jött össze, a szenvedély örök a labdarúgás iránt. Amikor egy évig adóügyei miatt nem tehette be a lábát Nagy-Britanniába (a hetvenes években azért költözött Amerikába, mert ott sokkal kevesebb adót kellett fizetnie, és ezért haragudtak rá), Los Angelesből Dublinba repült, hogy megnézze az angol-skót meccset a tévében. Volt olyan eset is, hogy a Wembley-stadion gyepére berohanó skót szurkolók közé keveredett, a Stewartot a vállukon cipelő ünneplőkről készült képek bejárták a világsajtót.

Hetvenéves koráig maga is minden vasárnap focizott a barátaival, ami nagyon jó hatással volt rá szerinte, már csak azért is, mert saját bevallása szerint így legalább egy nap a héten nem drogozhatott és ihatott, és szerinte a rákból is azért gyógyult fel, hogy rúghassa a labdát.

Ez a pikírt, humoros, önkritikus hang amúgy nagyon jellemző rá, kifejezetten szeret bohócot csinálni magából az interjúkban, előszeretettel részletezi a hibáit, nagy baklövéseit. Nem tagadja, hogy idióta a nőkkel, képtelen felelős felnőttként viselkedni, de a szakmai kudarcokról is készségesen beszél.

Arról például, hogy küzdött a dalszerzéssel, és a 76-os Night of The Town című lemez borítóját utólag szánalmasnak látja, mert szalmakalapban, pezsgőspohárral a kezében pózol rajta, „mint egy strici”, és a Da Ya Think I’m Sexy? című slágert nem szívesen énekli, mert olyan szerinte, mintha egy rózsaszínű vécéülőkét akasztott volna a nyakába.

Viszont nagyon jól keresett vele

Stewart vagyonát 190 millió fontra becsülik, így az egyik leggazdagabb brit zenész Paul McCartney, Mick Jagger, Keith Richards, Elton John és Sting mellett.

Mivel nagyon mélyről jött, ha nem is nyomorból, de egyszerű körülmények közül, kimondva-kimondatlanul a munkásosztály hősévé vált kiemelkedésével. „Nem hiszem, hogy a szüleim valaha is képesek voltak felfogni, mekkora pénzeket is kerestem. Már évekkel az első sikereim után egyszer megkérdeztem anyámat, hogy mit kér karácsonyra, mire hosszas tűnődés után egy új kenyértartót mondott” – írja önéletrajzi kötetében.

  

A lelke mélyén mintha ő maga sem szokta volna meg a fényűzést: még mindig imádja szórni a pénzt, nem tagad meg magától semmi jót. Oda van a luxusautókért, gyűjti a pazar házakat, a XIX. századi angol festményeket és az extravagáns ruhákat. Gyermekkori szenvedély nála a vasútmodellezés – olvasni leginkább témába vágó szaklapokat szokott – amely érdekes ellenpontja a showbizniszbéli pörgésnek. Van egy 260 négyzetméteres terepasztala otthon, maga fabrikálja rá az épületeket, olykor az öltözőkben is ügyködik pihenésképpen.

Sokszor mondják rá, hogy örökifjú, de talán találóbb kifejezés az, hogy örökgyerek. Olyan rajongással kezeli a számára fontos dolgokat, amilyen rajongásra csak kevesen képesek tizennégy éves kor felett.   

Ő most 76. Isten éltesse!

Kurucz Adrienn      

 

Forrás:

ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Lars Baron/Bongarts