Hihetetlen, de igaz: 30 éves a film, aminek próbavetítése után néma, döbbent csönd ült a mozitermen, és bár jó pár kritikus fanyalgott, attól még világsiker lett, olyannyira, hogy még a korábbi, kevésbé sikerült első részt is újraforgatták, ezúttal csupa nagyágyúval. A bárányok három évtizede hallgatnak, hadd szóljon most értük a hangos taps, és íme, a kulisszatitkok:

„Nem tudom, hogy a bánatba hihetik azt, hogy ez olyan, mint az influenza, csak kicsit durvább?” – kérdezi kétségbeesve egy orvos abban az dokumentumfilmben, amely végigköveti, mi történik egy spanyol kórházban a koronavírus-járvány idején.

„A vírushelyzet ingerszegény mindennapjaiban Sztefanu Marina műve úgy hatott az elmémre, mintha egy délibábot látnék a sivatagban. A csillogó lufik, papír pálmafák, az ezüstös tópart szerencsére nem délibáb volt, hanem egy igazi dzsungelinstalláció a hatalmas, fehér galériában.” Titeket mely művészek alkotásai töltenek fel a mostani helyzetben? Elsősorban képekre gondolunk, de ha úgy tetszik, zenét is ér írni!

Mézgáék, Doktor Bubó, Frédi és Béni, Mekk mester… A gyerekkorunk nem lett volna ugyanaz Romhányi nélkül. És így a felnőttkorunk sem.

Mese Rubóról, a sötét bőrű fiúról, aki napkorongot tetováltatott magára, és semmi mást nem akart, csak kenyeret sütni az embereknek. Olvassatok Tóth Krisztinát!

Világra szóló siker, dollármilliók, és jóval szerényebb szakmai elismerés…

Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?

Örök érték, megkerülhetetlen mérték: Koncz Zsuzsa. Isten éltesse!