„Te szent múzsa, irgalmazz, milyen ócska rímhalmaz” – Száz éve született Romhányi József
Mézgáék, Doktor Bubó, Frédi és Béni, Mekk mester… A gyerekkorunk nem lett volna ugyanaz Romhányi nélkül. És így a felnőttkorunk sem.
Mézgáék, Doktor Bubó, Frédi és Béni, Mekk mester… A gyerekkorunk nem lett volna ugyanaz Romhányi nélkül. És így a felnőttkorunk sem.
Mese Rubóról, a sötét bőrű fiúról, aki napkorongot tetováltatott magára, és semmi mást nem akart, csak kenyeret sütni az embereknek. Olvassatok Tóth Krisztinát!
Világra szóló siker, dollármilliók, és jóval szerényebb szakmai elismerés…
Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?
Örök érték, megkerülhetetlen mérték: Koncz Zsuzsa. Isten éltesse!
A másik egy-egy szava, mondata, gesztusa a sok korábbi tapasztalat hatására olyan lesz, mint amikor fájós fogat hideg víz ér: belédnyilall mélyen a kellemetlen érzés, felszakítva az emlékek egész sorát.
Turai Barnabás mindennapjainak része a humor, ám van egy olyan oldala, amit eddig kevésbé ismert a nagyközönség. A Síkidegvagyok Instagram-oldal egyik tartalomgyártójával számtalan interjú készült már, de az identitásáról, a családi hagyatékáról, és arról a társadalmi jelentőségű munkáról, amit végez, eddig soha nem beszélt még nyilvánosan. Ismerjétek meg jobban Turai Barnabást:
A hetvenes-nyolcvanas években hódított Magyarországon is az olasz diszkózene (avagy italo disco), nagyon menő volt szert tenni egy-egy másolt kazettára. Marossy Kriszta is boldogan halandzsázott akkoriban a slágerdallamokra, úgyhogy megnézte a dokumentumfilmet, ami a könnyűzene történetének e kevéssé dicső korszakáról szól, pontosabban egy egészen képtelen párosról, akik titokban szövetkeztek egy popikon létrehozására. Csak aztán csúnyán összevesztek, és itt kezdődött a bonyodalom.