Így adogatjuk egymásnak a nyomorult, boldog kis gyerekkorunkat…

Íme, egy fantasztikus minisorozat a természetfilmek nagymesterétől, Sir David Attenborough-tól, ami olyan perspektívából mutatja be az állatvilágot, hogy az emberben benne szakad a lélegzet a csodálattól, miközben azon szurkol, képesek legyünk megőrizni mindezt az unokáink számára is.

Egy közepes kézirat és a Pulitzer-díj között néha csupán egy remek szerkesztő a különbség. Így lesz irodalmi klasszikus egy vázlatból, majd ötvenöt év elteltével – egy gátlástalan kiadónak köszönhetően – ugyanebből a vázlatból kétes értékű mű.

Szép filmek, csak nyomot nem hagynak…

„Az Oscar-gálát mindig szerettem nézni (akármilyen hosszúra nyújtották), mert a show-nak még mindig Amerika a hazája, és abból csak tanulhatunk, de magukat a díjakat igyekszem minél kisebb érzelmi megrázkódtatással fogadni… ami persze ritkán sikerül.”

„Az én szememben akkor vagy boldog, amikor nem tudod, hogy boldog vagy-e épp, vagy sem. Egyszerűen nem gondolkozol rajta.”

Demi Moore döbbenetes traumákról ír a memoárjában:

Poroljuk le, és vegyük elő minden idők egyik legbájosabb filmjét, aminek boldogságpatronjai ezekben az időkben feltétlenül jól jönnek!