„Ismeretlen szám 8:28 Doktornő! Olyan, mintha egy elefánt ülne a mellemen! És nemcsak köhögök, de fulladok is. Sípol a tüdőm. Kellene egy röntgen. Vagy CT. Vagy vérvétel. Vagy antigén-teszt. Vagy antitest? Mekkora baromság így megbonyolítani! Mert ki érti ezt? Hiába nézem a Google-t és a Facebookot is, én már nem igazodom el rajta. Most akkor mi legyen? Hívjak mentőt?!”

Vakmerő és okos nő volt, vagy hataloméhes szajha? Még ma is kutatják az Agnès Sorel-jelenséget, de nincsenek jó válaszok.

Ezeket a könyveket olvassuk mi – van köztük olyan, ami nektek is aktuális kedvenc?

A felmenőinket ért traumák generációk sorsát határozhatják meg a családunkban, köztük a miénket is. De vajon elég lehet-e a ráeszmélés a gyógyuláshoz? Ki lehet-e gyomlálni a lélekből több generáción át hordozott szorongást és szenvedést?

Tragikus sorsa ellenére Lev Tolsztoj főhőse halhatatlan világirodalmi nőalak. Folyamatosan nézzük, olvassuk, figyeljük. De látjuk-e? Megkérdeztük, mit gondol róla Gy. Horváth László, aki újrafordította, Bach Kata, aki eljátszotta, Velekei László, aki megkoreografálta, Marjai Lili Anna, aki eltáncolta, és Turi Tímea, aki megverselte.

Marék Veronika nemzeti kincs, de az a vicc, hogy nem csak nálunk az. Most elmeséli, mit imádnak rajta a japánok, vannak-e szerinte férfias és nőies történetek (és fodrászatok), és hogyan tehetnénk a karácsonyt varázslatossá. És minderről legalább olyan lebilincselően mesél, mint a könyveiben.

Ha eleged van az ajándékvásárlásból, a hétvégi dugóból (miii?), az ünnepi készülődés stresszéből, a látható és a láthatatlan munkából, akkor állj meg egy percre. Most elég, ha csak nézel. Szépet mutatunk.

Barátságos, csodálatos, varázslatos – Bányász Attila szerint a Pókember: Nincs hazaút kiérdemelte ezeket a jelzőket (még ha nem is tökéletes).