„A hölgynek szimplán elege lett” – Taylor Swift még sosem volt ennyire felszabadult
Taylor Swift klónozta magát, és megrendezte saját temetését. Ja, és mindenét a macskáira hagyta. Csepelyi Adrienn írása Swift új lemezéről.
Taylor Swift klónozta magát, és megrendezte saját temetését. Ja, és mindenét a macskáira hagyta. Csepelyi Adrienn írása Swift új lemezéről.
Vajon miért tiltották be a Harry Pottert vagy A szolgálólány meséjét? Melyik kötet volt az, aminek akkora hatalmat tulajdonítottak a hidegháborús időkben, hogy a tiltás ellenére a CIA támogatta a titkos terjesztését? És mindenekelőtt: mit keresnek ma ezek a kötetek a könyvespolcunkon?
Emlékeztek a reklámra, amiben kitört a csokivulkán, és bumm, megszületett a gabonapehely? Na, majdnem így találták fel a mikrót is:
„Kevesebb dologra lennék büszke, mint arra, ha az maradna meg rólam, hogy melegikon vagyok. Mert az azt jelenti, hogy a szabadságot képviselem” – mondta korábban egy interjúban Péterfy Bori. De vajon mit is jelent pontosan ez a titulus, és kik viselhették a történelem során? Ennek járt utána Kanicsár Ádám András.
Elképesztő legendák terjedtek róluk: kikosarazott milliomosokról, királyi udvarlókról, csillagászati lóverseny- és kaszinóveszteségekről, gyémántok iránti szenvedélyről, bizarr költekezésről. A démonaikról viszont nem tudott a világ. Ismerjétek meg a Dolly Sisters történetét Kurucz Adrienn tolmácsolásában:
Nem sok fiatal, gyönyörű színésznő mer ennyire bátran kivetkőzni magából, vagy épp teljesen hétköznapivá, esendővé válni. Margaret Qualley sokkal több mint Andie MacDowell lánya, vagy a tökéletes külsejű egykori balerina és modell – a generációja egyik legkiválóbb és legsokoldalúbb színésze.
„Ahelyett, hogy megvizsgálnánk, hogy a környezet és az a rengeteg felnőtt, aki az anya mellett kapcsolatba kerül egy gyerekkel, mit tehetne annak érdekében, hogy minél kevesebb gyerek szenvedjen bármiben is elemi hiányt, minden felelősséget az anyák nyakába varrunk.” – Réz Annával a nemrégiben megjelent, Mardos című könyve kapcsán Krajnyik Cintia beszélgetett bűntudatról, szégyenről, feminizmusról, és arról, hogy miért szeretünk egymás hibáival foglalkozni a sajátunk helyett.
„A Holt költők társaságának zárójelenete megmutatja, hogy egyedül az ember kevés és sebezhető, ám ha sokan állnak fel egyszerre, annak már ereje van.”