–

Paula Rego gyönyörűen groteszk világa

Hiába járok rendszeresen kiállításokra, még soha nem volt olyan élményben részem, mint legutóbb, az osloi Munch Múzeumban, amikor beszédültem a portugál születésű Paula Rego kiállítására. 

Szó szerint letaglóztak a képei. 

A harmadik szobába érve ólmos fáradtság vett rajtam erőt, miközben szomjaztam is az új élményeket. Még, még, még többet akarok belőle látni… de nem bírom tovább! Úgy éreztem magamat, mint egy kisgyerek a roskadásig telerakott asztal mellett karácsonykor: vágytam volna még, de közben három falattal elteltem. 

Paula Rego képei szuggesztívek, szépek, erőszakosak, provokatívak, bekúsznak a szívedbe, az agyadba, szorosan körbecsavarják, és nem eresztenek. 

Kicsit a Dixit nevezetű játék első generációs kártyáira emlékeztetnek: mint egy különlegesen nyugtalanító rémálom, amit borzongással vegyes gyönyörrel idéz fel az ember a hideg verejtéktől átizzadt pizsamájában a hajnali szürkületben. Ahogy ő fogalmazott: a képei tele vannak a „gyönyörű groteszk” érzésével.

WMN Fesztivál 2026

Zsarnokságban születni

Paula Rego 1935-ben született Lisszabonban, ám akkoriban villamosmérnök apja még nem végzett a tanulmányaival, így ’36-ban a feleségével együtt az Egyesült Királyságba költözött pár évre, lányukat a nagyszülők gondoskodására bízva. Később hazatértek, és a család Estorilba költözött.

A szülők gondoskodtak arról, hogy a lányuk az angol nyelvben és kultúrában is nyakig elmerülhessen. Magánnyelvtanára megismertette az angol irodalommal, tízéves korától pedig egy portugál angol nyelvű iskolába járt. 

Kiskorától fogva szívesen rajzolt. „Rajzolás közben mindig hangokat adtam ki, nyögdécseltem, sóhajtoztam, aminek nem voltam tudatában. Anyám abból tudta, hogy boldogan rajzolok: amikor elsétált a szobám előtt hallotta a hangomat.”

Paula a portugál diktátor, Salazar önkényuralmának elején látta meg a napvilágot, ez pedig egész életére és művészetére erősen rányomta a bélyegét. Az igazságtalanságok, az elnyomás szorongást és haragot ébresztettek a szívében, amit aztán a művészetén keresztül tudott kicsatornázni. Még csak 15 éves volt, amikor megfestette a Vallatás (The Interrogation) című képét, tíz évvel később pedig, még mindig Portugáliában élve, a Salazar kihányja a szülőföldjét címűt (Salazar Vomiting His Homeland).

De ugyanilyen fontos alkotás az 1987-es képe: A rendőr lánya című, melyen a fiatal lány egy széken ülve az apja egyenruhájához tartozó barna csizmát fényesíti.

Egy olyan rezsimben, ahol a zsarnok hatalmat a titkosrendőrség, és a rendőrségi besúgók segítségével tartja kézben Salazar, ahol mindenki rettegésben él, vajon milyen felelőssége van az elnyomó rendszert kiszolgáló férfit kiszolgáló lánynak?

A festmény azt is megmutatja, hogyan kúszik be az otthonokba a politika, a korrupció, amely még egy ennyire hétköznapi tevékenységet is teljesen átitat és új értelmezést ad neki.

Örök szerelem

Rego 19 éves volt és a londoni Slade-en tanult, amikor egy bulin megismerkedett a házas Victor Willing festővel. Fiuk, a filmrendező Nick Willing (aki dokumentumfilmet készített az édesanyjáról) mondta el: a szülei megismerkedésének története a családi legendárium része volt, amit ők gyerekként romantikusnak tartottak. Csak később értette meg, mi is történt valójában. Az összejövetelen Victor félrevonta a fiatal, még szűz lányt egy szobába, és ott csak annyit mondott neki: „vedd le a harisnyádat”. 

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Fiala Borcsa

Források: TheGuardian, TheArtStory, BBC, TheGuardian, Vogue

A kiemelt kép forrása: Getty Images / Rita Barros / Contributor