–

A hely, ahol egy örökmozgó is nyugalomra lel

Marina Satti Krétán nőtt fel, görög édesanya és szudáni édesapja révén pedig már a gyökerei is épp olyan izgalmasak, mint a zenéje, amely ebből a sokszínűségből táplálkozik – de utóbbiról majd kicsit később.

A krétai gyerekkor – amelynek megismerése nélkül nem lehet teljes a képünk róla – tele volt önfeledtséggel és játékkal. Marina saját elmondása szerint már gyerekként is „hiperenergikus” volt. „Állandóan fociztam az utcán a többiekkel, bicikliztem, rohangáltam, úsztam folyton” – mesélte a Recordernek adott tavalyi interjújában.

Egy dolog volt csupán, vagyis inkább egy hely, ahol az örökmozgó gyerek nyugalomra lelt: a zongora billentyűi mögött. A családi otthont ékesítő hangszeren egészen kicsi korában kezdett „játszani”, az első zenei emlékei ötéves korára nyúlnak vissza. Ezekből a következő kép elevenedik meg: Marina próbálja lejátszani a kedvenc dallamait a billentyűkön. A szemfüles szülőknek sem kellett több, zongoratanárhoz vitték a gyereket, akit valamilyen szenvedélyes erő húzott minden alkalommal a hangszerhez.

Egy ilyen vagy legalábbis ehhez nagyon hasonló emléket sok hivatásos zenész fel tud idézni, azonban az már teljesen más kérdés, kiből válik közülük nagy volumenű előadó. Ennek a receptje már sokkal összetettebb dolog, ám tény és való, hogy a tehetség mellett az önazonosság kihagyhatatlan összetevője.

Marina ezen az úton sokat kísérletezett: a klasszikus zenétől indult, már a görög és a krétai zenével is egészen fiatalon megismerkedett és kórusokban énekelt, a dzsessz iránti rajongása pedig egyenesen Amerikába vitte, a Berklee Zeneművészeti Főiskolára, ahol kezdetben dzsesszénekesnek tanult.

A távolság néha épp a hazatalálásban segít

Épp olyan szerteágazó volt az útja, mint maga a görög zene, amelyet rengeteg hatás ért, és amely emiatt az ország különböző pontjain nagyon eltérő: északon a balkánihoz hasonló népzenei elemek dominálnak, a nyugati szigeteken erős az olasz hatás, Kréta pedig egy külön szigetet alkot zeneileg is.

Marina Amerikában kezdett igazán megismerkedni a népzene határtalanságával, így a saját zenei örökségével is.

„Vicces, hogy Amerikába kellett mennem ahhoz, hogy a saját zenei gyökereimmel megismerkedjek” – mondta a már említett interjúban. A Berklee – ahol végül modern dalszerzésből szerzett diplomát – multikulturális közege vezette rá arra is, hogy felfedezze a saját identitását és pontosan meghatározza, ki ő és mit szeretne képviselni ebben a sokszínű, érdekes közegben.

Ez ugyanis egy kettős identitásban felnövő embernek nem annyira magától értetődő, mint másoknak. „Ezért született a zeném. Abból a szükségből, hogy megtaláljam önmagam” – mondta korábban az Indexnek.

Az otthontól való elszakadás kellett neki ahhoz, hogy a komfortzónán túl felfedezze önmagát. „Ahol felnövünk, ott azzá válunk, amit magunk körül látunk. Szükségünk lehet egy kis térre, egy másik közegre ahhoz, hogy észrevegyük, kik is vagyunk igazán, legbelül. Engem ez a távolság a hazámtól ébresztett rá arra, hogy ki vagyok” – nyilatkozta a már említett Recorder-interjúban.

Új királynője lett a görög világzenének

Ez az felfedezés nem távolította el a gyökereitől – épp ellenkezőleg, ez vált a művészete legfőbb elemévé, a saját védjegyévé. A görög vidékeket járva szerzett inspirációt zenéjéhez, amelyben nem csak Görögország tradíciója elevenedik meg: a térségre ugyanis – ahogy már említettem, számtalan tradíció – a török, az arab és a balkáni zenei hagyomány is hatott.

Marina szólókarrierjében így bátran és szabadon ötvözi a tradicionális dallamokat a pop, a hiphop és az elektronikus zene elemeivel – így jön létre az egyedi dallamvilág.

Első dala, a Mantissa 2017-ben jelent meg a YouTube-on, és rögtön óriásit szólt. Ő lett a friss hang, az új generáció képviselője, aki felrázza a válságban elfásult nemzetet.

Nagylemeze, a YENNA – ami szülést, születést jelent – tavaly jelent meg, és világszerte nagy elismeréssel fogadták a kritikusok (és nem mellesleg nálunk kezdte a lemezbemutató turnéját). Az album videóklipjei már több tízmilliós megtekintésnél járnak a YouTube-on, bizonyítékául annak, hogy Marina Satti fontos tényező a világzene színpadán.

Ám a reflektorfényből nőtársainak is ad.

A női közösség és az együtt éneklés ereje gyógyító 

A hagyománytisztelet mélyen átszövi a görög társadalmat, amelyben a patriarchátus dominál. A tradicionális női szerep beteljesítése sok helyen elvárás a mai napig: a fő csapásvonalat pedig a házasság és az anyaság jelenti.

Marina számára azonban ahogy a zenében, úgy a társadalmi szerepeket illetően sincsenek határok. Mélyen hisz az egyenlőségben, és abban, mennyire fontos, hogy a nők is hallassák a hangjukat.

„Haladunk afelé, hogy már nem fog minket elválasztani az, honnan jövünk, milyen istenben hiszünk, hogy nőbe vagy férfiba vagyunk szerelmesek, hogy milyen színű a bőrünk vagy hogy mekkora a ruhaméretünk. Én egy határok nélküli szerelem gyermeke vagyok, szóval úgy érzem, nem is tudnék másképp gondolkodni a témáról” – mondta az Indexnek.

Görögországba hazatérve ezért nem csak a szólókarrierjére fókuszált.

Női vokalistákat verbuvált maga köré, és létrehozta két kórusát: az eredeti társulást, a fonés-t és a chόres női kart. Utóbbi annyira kinőtte magát, hogy ma már 150 főt számlál, 13 és 55 év közötti nőkből áll, és bőven túlmutat a hagyományos kórus keretein – tánccal, színházi előadásokkal dúsítják produkciójukat, és oktatási programot is létrehoztak.

Nem elhanyagolható persze a kórus közösségi szerepe sem (amely kórusnak egyébként minden tagja a Kodály-módszer szerint tanult). „Mindannyian nők vagyunk, hasonló, vagy épp eltérő gondokkal, ötletekkel, gondolatokkal. És ott vagyunk egymásnak, mindenki tudhatja, hogy nincs egyedül, akármin is megy keresztül. Ennek nyomán társadalmi munkát végzünk, zenei és nem zenei szemináriumokat tartunk különböző betegséggel küzdőknek és bevándorlóknak, akik többet szeretnének tudni a görög zenéről” – mesélte a Recordernek.

Marina Sattival és a balkáni zenét játszó legjobb előadókkal szeptember 7. és 9. között találkozhatsz Veszprémben, az ingyenes BALKAN:MOST Fesztiválon. Marina koncertje szeptember 9-én lesz.

Kiemelt kép: BALKAN:MOST

Filákovity Radojka