–

I Am Sherlocked

Tizennégy éves voltam, amikor az egyik hétvégén látványosan unatkoztam otthon, ezt megelégelve, apukám leültetett a tévé elé azzal a felkiáltással, hogy nemrég felvette egy jónak tűnő sorozat első részét, nézzük meg együtt, talán nekem is tetszeni fog. Egykedvűen csatlakoztam hozzá a kanapéra,

ahonnan 88 perc múlva már nem voltam hajlandó felállni – azonnal látni akartam a többi epizódot.

Még aznap ledaráltuk a Sherlock első évadát, és úgy éreztem, képtelen vagyok több mint egy évet várni a folytatásra. A további három évad már eseményszámba ment nálunk, és bár az utolsó két évad közel sem tökéletes, az első kettő szerintem valódi mestermű a maga nemében. Nem gondoltam azon a tizenkét évvel ezelőtti hétvégén, hogy az unaloműző tévézésből egy megunhatatlan mánia lesz, de a Sherlock beszippantott, és azóta sem ereszt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sherlock Official Live Game (@221b) által megosztott bejegyzés

Arra, hogy mekkora durranás lesz a Sherlock, nálam kevésbé talán már csak a készítők számítottak. Ahogy a cikk elején írtam, a BBC finoman szólva közel sem volt meggyőződve arról, hogy Cumberbatch jó választás a szerepre, és a színész számára sem volt egyértelmű, hogy Sir Arthur Conan Doyle legendás karakterének bőrébe bújjon. Amikor először hallott a sorozat tervéről, azt hitte, a népszerű detektív kalandjainak modern kori feldolgozásának egyetlen célja a könnyű pénzszerzés, ami kicsit sem volt szimpatikus ötlet számára. Végül az győzte meg, hogy a nagy sikerű Doctor Who-n íróként dolgozó Steven Moffat és Mark Gatiss kezében van a produkció.

A Sherlock aztán minden várakozást felülmúló népszerűségre tett szert – az első epizódot 7,5 millióan nézték meg az Egyesült Királyságban, és nem kellett sok idő, hogy az egész világ Sherlock-lázban égjen.

Hogy mekkora őrület övezte a sorozatot a tetőpontján, jól mutatja, hogy miután a második évad záróepizódja egy akkora cliffhangerrel ért véget, hogy én is kiskanállal kapartam össze a földről a leesett államat, London belvárosát elárasztották az „I believe in Sherlock Holmes”, azaz „Hiszek Sherlock Holmesnak” feliratú matricák.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sherlock Official Live Game (@221b) által megosztott bejegyzés

A széria tehát meghódította a közönséget, ezzel együtt pedig Cumberbatch is a legkeresettebb színészek között találta magát. De hogyan jutott idáig, és ki ez a furcsa ábrázatú, szédítő orgánumú tehetség?

Messzire nyúló családfa

Benedict Cumberbatch 1976. július 19-én született Londonban a színészházaspár, Timothy Carlton Cumberbatch és Wanda Ventham egyetlen gyerekeként. Azt gondolhatnánk, ilyen háttérrel több mint egyértelmű volt, hogy a kicsi Ben útja is a színpadra vezet, ám a szülők – saját bőrükön tapasztalva, hogy milyen kiszámíthatatlan ez a szakma – egyáltalán nem forszírozták, hogy egyetlen fiuk kövesse a példájukat. Olyannyira, hogy erejükön felül dolgoztak azért, hogy Benedict a patinás Brambletye bentlakásos iskolába járhasson, majd a szintén nagy múltú Harrow fiúiskolában végezze el középfokú tanulmányait, ami reményeik szerint megalapozta volna, hogy jól fizető, biztos állása lehessen, amikor felnő.

Csakhogy az ifjú Cumberbatch vérében van a színjátszás, és már középiskolában is színészet felé kacsingatott – tagja volt az iskola színjátszókörének, és élete első szerepét is itt játszotta: a Szentivánéji álom Titánia tündérhercegnőjét alakította – fiúiskola lévén ugyanis a női szerepeket is fiúk játszották.

A festészet is közel állt a szívéhez, elmondása szerint egy ideig festőművész akart lenni, majd rájött, hogy abból nem tud megélni, ezért ügyvédnek készült, végül, mindannyiunk legnagyobb örömére, erről a tervéről is letett.

Ám a Cumberbatch-család nem kifejezetten színészdinasztia: Benedict nagyapja a Brit Királyi Haditengerészet tisztjeként harcolt a II. világháborúban, dédapja brit konzul volt Törökországban és Libanonban. Ükapja szintén diplomata volt, hetedik ükapja pedig, Abraham Cumberbatch birtoktulajdonosként Barbados szigetén több száz rabszolgát dolgoztatott. Emiatt a színészt és családját az elmúlt években támadások érték, ő pedig többször nyilatkozta, hogy rosszul érzi magát a rabszolgatartó ősei miatt, ezért is vállalt szerepet például a 12 év rabszolgaság című filmben.

Út a csillagokig

Cumberbatch a középiskola elvégzése után egy évre Indiába ment a barátaival, ahol egy kolostorban tibeti szerzeteseknek tanított angolt. Az utazás szemléletformáló hatással volt rá, megtanult meditálni, amit azóta is rendszeresen gyakorol.

A dél-ázsiai kitérő után visszatért Londonba, és immár biztos volt abban, mit szeretne csinálni hátralevő életében: beiratkozott színész szakra a Londoni Zene- és Színházművészeti Akadémiára, majd drámaszakon végzett a Manchesteri Victoria Egyetemen. Innen egyenes útja vezetett a brit főváros legnevesebb színházaiba, és a díjeső sem maradt el: 2012-ben megkapta az Olivier-díjat, az egyik legrangosabb brit színházi elismerést.

Ezzel párhuzamosan kisebb filmes és tévés szerepeket kapott –

ahogy ő jellemezte egyszer: „kis filmekben játszott nagy szerepeket, és nagy filmekben kis szerepeket”.

Aztán 2010-ben a Sherlockkal eljött a nagy áttörés, és egycsapásra Hollywood krémjében találta magát. A hobbit-trilógiában Smaugnak és Sauronnak kölcsönözte a hangját, játszott a háromszoros Oscar-díjas 12 év rabszolgaság című filmben, és megkapta a 2014-es Kódjátszma főszerepét, ami elhozta az első Oscar-jelölését. 2016 óta pedig a legnagyobb filmes univerzumban is bérelt helye van, ő alakítja Doctor Strange-t a Marvel-filmekben.

A mogorva zseni

Amilyen meredeken ível felfelé Cumberbatch karrierje, olyan széles a színészi repertoárja. Sokan kérdezték tőle: hogyan fér össze a színház világa, a díjnyertes komoly filmek, és a szuperhősös franchise? A válasza erre az, hogy imádja a munkáját, és szeretne minél változatosabb szerepeket játszani, mert így lehet fejlődni. „Szeretnék olyan szerepeket játszani, amik a lehető legtávolabb állnak tőlem.

Ha valami, hát Gary Oldman karrierje nagyon inspiráló számomra: ő a tökéletes példa arra, milyen változatos a színészi munka. Szeretem, hogy nagyon széles skálán mozoghatok.”

Ennek ellenére a színészt sem kerülték el a skatulyák: ha mogorva, kiismerhetetlen zsenit kell játszani, ő az első a rendezők híváslistáján. A Sherlockban megmutatta, hogy páratlanul hozza a figurát, így hát jó párszor volt lehetősége arra, hogy ezt az oldalát megvillantsa a vásznon is: Alan Turing, Dominic Cummings (a Brexit-kampány vezetője), de Doctor Stange is hasonszőrű karakter.

A színész is tisztában van azzal, hogy ráégett ez a bizonyos típusú szerep, de folyamatosan igyekszik más oldalait is megmutatni: legutóbb például A kutya karmai közt című western-filmdrámában, amiben egy meglehetősen ellenszenves, elhanyagolt, az érzelmeit elfojtó, ezáltal agresszív figurát alakított – szintén páratlanul.

Benedict Cumberbatch, a titokzatos

Amilyen kettős a karrierje – amiben egymást váltják a blockbusterek és a művészi alkotások –, olyan különös az ember is, aki ezekben a filmekben és sorozatokban játszik. Kezdjük rögtön a már sokat emlegetett kinézetével: mióta a figyelem középpontjába került, azóta nem tud túljutni a közönség azon, hogyan lehet valaki egyszerre ennyire szexi, aki megtévesztésig hasonlít egy vidrára. Nem, ezt nem én találtam ki, mémek százai taglalják a hasonlóságot – és ezzel a színész is gyakran poénkodik.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

cumberbunnies (@cumberbunnies2676) által megosztott bejegyzés

Folytassuk aztán azzal, hogy Cumberbatch első pillantásra maga a megtestesült brit elegancia, hűvösség és udvariasság – közben pedig előszeretettel csinál hülyét magából bármelyik talkshow-ban, és bébicsőszködik a fiatal kollégája felett, nehogy az elszólja magát a közös Marvel-filmjük egy-egy csattanójáról. 

Mindeközben nagy természetvédő, kiáll a nők jogaiért – 2018-ban például kijelentette, hogy szerinte minden férfikollégájának kötelessége elvárni a stúdióktól, hogy ugyanannyi fizetést kapjanak a női szereplők, mint a férfiak.

„A feminizmus egyik központi tétele, hogy mindenkinek jár az egyenlő fizetés és egy hely az asztalnál. Nézzétek meg a létszámokat! Kérdezzétek meg a női kollégákat, mennyit keresnek, és mondjátok azt, »Ha nem kap annyit, mint a férfiak, nem vállalom«!”

– nyilatkozta.

És hogy milyen Cumberbatch a hírnéven túl? Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert nagyon óvja a magánéletét, de a Reader’s Digestnek adott interjújában így mesélt a családjáról: „Csodálatos érzés, hogy itt vannak ezek az emberek, akiket mindennél jobban szeretek, és sokkal fontosabbak számomra, mint saját magam. És akikért örömmel vállalok felelősséget. Ez hatalmas öröm számomra. Mint mondtam, néhány éve elkezdtem szörfözni… És ez 45 évesen nem könnyű, de nagyon jó móka! […] Ugyanakkor, ha túl sok időt töltöttem a vízben, a feleségem jelentőségteljesen az órájára néz, és akkor tudom: ideje újra a családommal lennem”.  

Múzsa és művész, fiús és nőies, ikon és esendő ember egyszerre volt – Jane Birkinre emlékezünk

Kult – 2023. július 17. – KZs

A rajongói már nagyon sokféle néven hívták magukat: Cumberbitches (amit maga a színész kért, hogy inkább ne használják, mert degradáló), Cumberbabes, Cumberbunnies – a színész viszont leginkább a Cumberhumanst, vagy a Cumberpeople-t preferálja, ha már mindenképpen szeretnének egy gyűjtőnevet maguknak, de erről is megvan a véleménye: „A rajongás nagyszerű dolog, de nem tart örökké. Én viszont örökké szeretném csinálni a munkámat. Vagy legalább is az elkövetkezendő 40 évben”. 

Azt mondom, legyen így!

Nagyon boldog születésnapot, Benedict Cumberbatch!

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Chelsea Guglielmino / Contributor

Dián Dóri