1941 nyarán a következő hír jelent meg a Délamerikai Magyarság című lapban: „Hollywoodból írják. A magyar származású, 48 éves Jenny Dolly-t, aki Rózsika nevű ikernővérével együtt, mint Dolly Sisters táncospár egyidőben nemzetközi hírnevű volt, hollywoodi lakásán az egyik függönytartóra felakasztva holtan találták. […] Két fogadott leánya, a 19 éves Klári és a 18 éves Manci vele együtt jöttek Chicagóból. Alig néhány órával a tragédia előtt a két leány, akiket Jenny Dolly 1929-ben egy budapesti árvaházból fogadott örökbe, kiment a tengerpartra. […] A vizsgálat megállapította, hogy az öngyilkos a függönyzsinórokból készített hurkot, és üzenetet sem hagyott hátra.”

Vajon mi vezetett oda, hogy Jenny Dolly, illetve ahogy bemutatkozott: Deli Jancsika, a gyönyörű, gazdag díva, akinek a lába előtt hevert a világ alig egy évtizeddel korábban, felakasztotta magát?

Talán az örök hazátlanság, az állandó bolyongás? Vagy a gyerekkor, amelynek jelentős része színpadi munkával telt, és amelynek kimaradt kalandjait a kaszinóban próbálta pótolni a játékszenvedély? Az erotikus fantázia által táplált állandó kényeztetés és rajongás, amelyben részük volt valódi emberi kapcsolatok helyett? Nehéz ezt már felfejteni.   

A történet mindenesetre Balassagyarmaton kezdődött 49 évvel korábban

1892. október 24-én születtek meg a Deutsch-ikrek: Rózsika és Janka. Fényképész apjuk Delire magyarosította a nevüket az asszimiláció jegyében, és Budapestre költözött a család. Valószínűleg (erre többféle adatot találni) az Aradi utcában laktak, később a Váci út-Szent István körút sarkán éltek egy bérházban, és a körfolyosó közönsége ünnepelte először a kislányokat. Alig hatévesek ekkor, és jól jött az a kis apró, amit odaszórtak nekik a produkcióért. Apjuk ugyanis gépgyári rajzolóként igen nehezen tartotta el öttagú családját (egy fia is volt az ikrek mellett). Ezért aztán a kivándorlás mellett döntött.

Így kerültek a Deli-ikrek Amerikába. Egy ideig küzdöttek az angollal, de aztán olyannyira megtanulták, hogy magyarul el is felejtettek.

A táncról még Magyarországon kiderült, hogy kitörési lehetőséget jelenthet számukra

A cikk a hirdetés után folytatódik!

New Yorkban pedig nem a papa futott be festőként, ahogy remélte, hanem a lányokat fedezték fel: az, hogy ikrek voltak, és nagyon bájosak, mondjuk ki, erősen beindította a férfiak fantáziáját, és ez sokat lendített a karrierjükön. New Yorkban azonban 16 éves kor alatt nem lehetett dolgozni, így első menedzsereikkel vidéki turnékra szerződtek. „A kislányok, két nyeszlett, szegény fedélközi kis apróság, kilencéves korukban vándoroltak ki. Fivérük Chicagóban táncmester lett, és így kezdődött el az első világháború után Dolly Jancsi és Rózsi karrierje. Megtévesztésig hasonlítottak egymáshoz, és ezzel érték el a káprázatos sikerüket. Táncmutatványuk, mint szólistaprodukeré, nem múlta fölül a varieték szokványos mutatványait, miután azonban két egyforma lány hajszálnyi pontosan egyformán végzett minden mozdulatot, ez mint, ritkaság, megragadta a nézőket” – írta a Színház című folyóirat 1946-ben.

A nagy fordulópont 1911-ben jött el: a Florence Ziegfield nevet viselő neves impresszárió csapott le rájuk immár New Yorkban. Ziegfield a fantasztikus koreográfiával színpadra állított produkcióiról volt híres. Műsoraiban zenés-táncos betétek és kabaréjelenetek váltották egymást. Két éven át telt ház előtt lépett fel az akkor már Dolly Sisters nevet viselő duó: Jenny és Rosie. Ez megalapozta hírnevüket, rengeteg ajánlatot kaptak, játszottak filmben, prózai darabokban, olykor szólóban is próbálkoztak – mérsékeltebb sikerrel.

Dolly Sisters Rózsika és Jancsika revü
1915-ben - Forrás: Getty Images/General Photographic Agency/Hulton Archive

Az első világháborút követően útra keltek

A francia riviéra mulatóiban taroltak, Párizsba már mint sztárok vonultak be. Aztán jött London.

„A Dolly Sisters napok alatt hódította meg Londont. A két gyönyörű fiatal leány tündöklő megjelenése, fantasztikus invenciója, de amellett definiálhatatlan gráciájú tánca, jobban mondva tánckölteményei fogalommá váltak Londonban” – imígyen áradozott a Színházi Élet újságírója.

A 20-as évek első felében Európa legmenőbb mulatóiban léptek fel hatalmas gázsikért. A lapok rengeteget írtak róluk szerte a világon, de a táncuknál hódításaik és szerencsejáték-szenvedélyük jobban érdekelte a sajtót. Mindenféle legendák terjedtek róluk: kikosarazott milliomosokról, királyi udvarlókról, csillagászati lóverseny- és kaszinóveszteségekről, gyémántok iránti szenvedélyről, elképesztő ruhakölteményekről. Nyolc házuk volt a világban (köztük akadt kastély is), és nyolc luxusautójuk, kétszáz versenylovuk. A csillag közülük a Yancsi nevű ló volt.

„Sikereiket még Josephine Baker sem tudja elhomályosítani

Hatásuk a tömegekre úgy látszik, egészen rendkívüli, s nem lehet tudni, hogy ez inkább táncaikat érinti-e vagy pedig a párizsiak számára oly exotikusnak tetsző szépségüket, amelyet táncuk oly festőien juttat kifejezésre. Annyi azonos, hogy a nagy magyar filmszínésznek, színészeti, rendezők és a művészet minden ágához tartozó magyar tehetségek után a két »Dolly sisters« is méltóan reprezentálja a magyar levegő tehetségnevelő erejét” – ragadtatta el magát a Tolnai Világlapja.

A „magyar levegőn nevelkedett tehetségek” ugyanakkor Magyarországon nem annyira vágytak reprezentálni. Sosem léptek fel nyilvánosan (csak Fedák Sárinál vendégségben). 1923-ban jöttek haza először Magyarországra, meglátogatni a nagymamájukat.

Dolly Sisters Rózsika és Jancsika revü
1920-ban - Forrás: Getty Images

Szerették hangoztatni, hogy a magyar mulatók őket nem tudják kifizetni (és ez igaz is volt)

Ennek ellenére ismertek voltak idehaza is, a Színházi Élet folytatásokban közölte élettörténetüket. Ha táncolni nem is igen láthatták őket a pestiek, de mesehősök voltak a szemükben. Amikor egyszer csak tényleg betoppantak, a lapok rögtön rájuk ugrottak: „Nagycsütörtök este érkeztek meg a bécsi gyorssal Pestre. Nem várta senki őket a vonatnál, még a gyérszámú rokonok sem tudtak érkezésükről. Nyolc óra múlt, mire a szállóba érkeztek, ahol alig, hogy felocsúdtak a pesti élet néhány öröméből (szobahiány, vízhiány, lifthiány!) a portáshoz siettek és ezt kérdezték tőle: »Hol játszik a Fedák Sári?« Mert Fedák Sári volt az ő legdrágább hazai emlékük. Még látták a János vitézt, mikor elhagyták ezt az országot, a Kukoricza Jancsi nótájával, amit gyerekkorukban tanultak meg, még most is tele a szívük, most is csak egy gondolatuk volt: azonnal felkeresni Fedák Sárit.

Elhajtattak a Király Színházba, ott páholyt vettek, az első szünetben levezettették magukat Fedák öltözőjébe, ahol mondani sem kell, mily vendégszerető fogadtatásban volt részük. Azóta minden szabad idejüket imádott Zsazsájuk mellett töltik. Egy napot óhajtottak Pesten tölteni, de már egy hete itt vannak és alig tudnak innen elszakadni. […] Rögtönzött előadásban egyet más bemutattak műsorokból és a jelenvoltak alig tudtak betelni a két világhírű magyar lány csodálatával.

A Színházi Élet hűtlen volna önönmagához, ha el nem árulná, hogy Jancsi és Rózsi mindketten elvált asszonyok. Jancsi férje egy Foc nevű amerikai színigazgató volt, Rózsié pedig a magyar származású newyorki zeneszerző, Jean Schwarz.

A Dolly nővérek most visszasietnek Párisba, ahol próbáikkal várják őket. Megígérték, hogy nemsokára visszatérnek Pestre, ahol egy nagyszabású jótékonycélú estély keretében óhajtják művészetük legjavát szülővárosuk közönségének bemutatni.”

Dolly Sisters Rózsika és Jancsika revü
Forrás: Getty Images/R. Sobol/Henry Guttmann/Hulton Archive

Erre a jótékonysági fellépésre sosem került sor

De Párizsban azért estélyt adtak az ott forgató Bajor Gizi tiszteletére, és 1929-ben a Miss Európa választás előtt Simon Böskét is felkarolták, aki egyébként megnyerte a versenyt. 

 

A harmincas években a Deli-lányok karrierje gyors leszállóágba jutott. A táncból kiöregedtek. Jancsi-Jenny Párizsban nyitott divatszalont, és örökbe fogadott két magyar kislányt. De a boldogság elkerülte, bár kétszer is volt férjnél, és sok szeretőnél próbálkozott. Anyagilag lecsúszott, el kellett adnia az imádott ékszereit. Egy autóbaleset miatt ugyanis folyton műteni kellett. 1941-ben öngyilkos lett hollywoodi lakásában.

Nővére, Rózsika-Rosie túlélte majdnem harminc évvel. Neki három házassága volt, és a dúsgazdagok életét élte Amerikában, sokat jótékonykodott. 1945-ben megnézhette a Dolly Sistersről készült hollywoodi filmet, amelynek forgatásakor tanácsadóként közre is működött. Neki is volt egy öngyilkossági kísérlete, csak őt megmentették. Boldogtalan, elárvult életének egy 1970-ben kapott infarktus vetett véget New Yorkban, amely egykor a lábai előtt hevert, de már rég elfeledte a nevét. 

 

ForrásokA csábítás fegyvere. Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében – Kieselbach galéria katalógusa

Délamerikai Magyarság, 1941. július-szeptember (13. évfolyam, 1757–1794. szám)1941. 07. 03. / 1758. szám

Színház című folyóirat 1946-ben. (2. évfolyam, 1–48. szám)1946. 03. 21. / 10. szám

Színházi Élet – 1923/15. szám

Színházi Élet –1923/15. szám

Tolnai Világlapja, 1927. július-szeptember (27. évfolyam, 28–40. szám)

Valamint: ITT

 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/James Abbe

Kurucz Adrienn