Te is meg vagy lőve? – 5 népszerű szólás és nyelvtörő eredete

–

„Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa”

Ez például egy olyan nyelvtörő, amit a legtöbben rosszul idézünk, ipafainak mondjuk ugyanis az ibafait, aminek megvan az oka, mindjárt ki is derül, miért használjuk így. ITT olvastam egy remek, kimerítő, és elég hitelesnek tűnő magyarázatot az eredetéről, ti is olvassátok végig, nagyon izgalmas. Kurucz Adrienn kolléganőm hívta föl rá a figyelmemet, akivel bármikor és bármiről kezdünk el beszélgetni, egészen biztos, hogy a végére mindig oda lyukadunk ki, mennyire rajongunk a magyar nyelvért.

Tehát Ibafa egy négyszáz lelkes település volt a mondóka keletkezésének idején, az ibafai pap pedig, nevezetesen Hangai Nándor, a közeli Bőszénfa lelkészéhez járt át kártyázni, ahol találkozott Roboz István újságíróval, aki őt látva megírta ezeket az ikonikus sorokat. Nagyon sokan feldolgozták később ezt a szellemes nyelvtörőt, például 1931-ben Komjáthy Károly az Ipafai lakodalom című darabban, amit az operettszínház is műsorára tűzött Latabár Kálmán, Kiss Manyi és Német Marika főszereplésével. De a Belvárosi Betyárok is megzenésítette, és gyerekdal is készült belőle. 

„Mit vigyorogsz, mint a tejbetök?”

Tudjátok, mi az a tejbetök? Egyfajta tökfőzelék, tejjel felöntve. De hogy miért és hogyan is vigyorogna egy tejes tökfőzelék, az nem egyértelmű. Az idétlenül vigyorgó (hogy is lehetne még másképp vigyorogni, nem?) emberekre szokás mondani. Mindenesetre elég passzív-agresszív kérdés, nem szeretném, ha valaki megkérdezné tőlem. Én már eleve vigyorogni kezdek, ha meghallom a tejbetök kifejezést. Persze a fakutya is vigyorog, meg a vadalma is. De azért a tejbetök a legvidámabb!

Jól áll a szénád?

Nem tudom, ki az, aki elmondhatja magáról mostanság, hogy „jól áll a szénája”. A régiek, amikor lekaszálták a szénát, hagyták, hogy „rendekben megszáradjon” a földön. A mai „rendben van” kifejezés a „renden van”-ból ered.

Akinek „renden” volt a szénája, abból boglyát lehetett rakni, így nem kellett aggódni amiatt, hogy elázik az esőben, és használhatatlanná válik.

Szerintem valami nagy-nagy boglyát kéne rakni, nem gondoljátok?

Fogadhoz vered a garast?

Ha eddig nem tetted, a következő fűtési időszakban minden bizonnyal szükséged lesz rá. Ha azt hiszed, hogy ez a kifejezés azt jelenti, amit a régi filmekben láttál, és a kapott pénz eredetiségét ellenőrizték oly módon, hogy megnézték, ott marad-e a foguk nyoma az érmén, akkor tévedsz. A néprajzi adatok alapján ugyanis az éppen kiadott pénzt verték a fogukhoz a vásárlók, mert a babona szerint mágikus egységbe kerülünk azokkal a tárgyakkal, amiket megköpködünk. Tehát, ha szeretnéd viszontlátni a kiadott pénzedet, köpködd meg a… bankkártyádat. Persze félő, hogy akkor tönkremegy a mágnescsík, úgyhogy inkább, ha találsz egy pénzérmét a földön, gyorsan vedd föl, és azt köpködd meg helyette, miközben azt mondod: „Apád, anyád idejöjjön! Phű-phű!”  

Te is meg vagy lőve?

Attól félek, mostanában sokan érezzük így magunkat, csak azt nem tudjuk, honnan ered ez a közkeletű kifejezés.

Állítólag a harmincas évek elején Budán vendégszerepelt egy Lőve nevű bécsi színész, akinek tiszteletére nagy ebédet rendeztek. Az a (meg nem nevezett) személy, akit megbíztak a felköszöntésével, igencsak zavarban volt, amikor eljött a tószt ideje, mert nem igazán tudott németül. Felállt hát, és csak annyit tudott kinyögni: „Herr von Lőve”, majd megszégyenülten visszaült a helyére, és ezt mondta: „No, én is meg vagyok lőve.”

A sort persze a végtelenségig folytathatnám, mert a magyar nyelv tényleg bővelkedik hasonlókban, de most ennyi fért ebbe a cikkbe. Ha érdekelnek a hasonló történetek, jó szívvel ajánlom Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című csodálatos szótárát a Tinta Kiadó gondozásában.

Ez pedig a bónusz a végére Weöres Sándortól!

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/g-stockstudio