–

Krisztián és Luca kalandjait holnaptól hat héten át vasárnaponként 17 órától és 22 órától láthatjátok a Spektrumon, amiben az a jó, hogy ez az egyetlen tévécsatorna, amit úgy nézhettek, hogy nem kell minden ismerősötök elől eltitkolni. 

Mert, ugye, „rendes ember nem néz tévét, csak a Spektrumot”.

Most viszont szeretném előre jelezni, hogy kegyetlenül spoilerezni fogok, mert én már láttam az első négy részt (bibibi), sőt, kettőt a gyerekeim is, ami miatt most az a tervük, hogy amint lehet, megyünk Erdélybe, és utána beköltözünk egy fából készült, úgynevezett „tiny house”-ba. Amúgy egyik sem hülyeség, de most azért várnék egy kicsit az utazgatással (járványügyi okokból), a házhoz meg először telek is kellene, szóval ezt sem látom magam előtt a közeljövőben. Inkább azt ígértem nekik, hogy megnézhetik a többi részt is.

Szóval a műsor igazából attól működik, ahogyan Luca és Krisztián viselkednek a különböző helyzetekben, és higgyétek el, semmit nem von le az élvezeti értékéből, ha én most itt felvillantok pár érdekes helyet, ahol jártak (teljesen random sorrendben és részletességgel). Aki másképp gondolja, itt fejezze be az olvasást, mert különben elrontom a szórakozását. (De akkor ígérje meg, hogy miután megnézte, elolvassa a cikk további részét!)

Ja, és a csodálatos Elek Ferenc narrációjával készülnek az epizódok, ami szintén sokat ad hozzá az élvezeti értékéhez. Na, innentől spoiler.

„Nekem minden csónak úszó koporsó”

Bár én többet is megnéztem volna a készülődésből, Luca és Krisztián viszonylag zökkenőmentesen indul el Erdélybe – ráadásul azóta megtudtam, hogy a nyári forgatás után Luca (és testvére) kirepült a családi fészekből és elköltözött otthonról. Luca azzal a szándékkal indul neki a forgatásnak, hogy egy macskával tér majd haza, ami elől Krisztián elzárkózik… de vajon, ha egy másik otthonba vinné a cicát, akkor mégis lesz happy end?

A tordai sóbányába lefelé menet Luca még megjegyzi: attól, hogy sóból áll a barlang fala, még nem kellene megenni, amit apukája éppen megtesz, de néhány perccel (vagy több órával?) később már ő is önfeledten élvezi a sóbányai vidámparkot. Vagyis a vidámpark majdnem minden részét, kivéve a bányatavat. Pedig a tónak olyan a sótartalma, mint a Holt-tengernek – mint kiderül a műsorból.

De szerencsére Erdély bemutatása nem reked meg a turistalátványosságoknál (pedig azok is rengeteg izgalmat tartogatnak) – találkoznak például az onnan származó világhírű hálózatkutató tudóssal, Barabási Albert-Lászlóval, akivel egykori otthonát és iskoláit is megnézik. Ez – gondolom – nem egy olyan „szolgáltatás”, ami bárki számára elérhető, pedig én is kipróbálnám. De nézőként sem volt rossz, na. 

– Sajnos egyikőnk sem tud máramarosi románul.

– De milyen jó, hogy vannak appok, amik tudnak máramarosi románul.

A csodaszép erdős-hegyes tájak, a Jézus Szíve kilátó (ami egy 22 méter magas fém Krisztus szobor, aminek a fején ki lehet nézni) azok közé a látványosságok közé tartoznak, amikről a távolból is hall az ember. De a perverz pokolábrázolással és a meztelen ördöggel díszített templom (amit a gyerekek elől letakarnak, ám a kameráknak megmutatnak), vagy éppen a vicces sírversekkel ellátott temető nem tartozik a közismert nevezetességek közé. Pedig tartozhatnának, és szerencsére a műsorban kellő hangsúlyt is kapnak. A temetőben majdnem kifognak rajtuk a sírfeliratok, ám mivel Luca tipikus Z generációs (elnézést a sztereotípiáért), így szerencsére pont tud egy telefonos alkalmazást, amelynek segítségével megtudják, hogy melyik elhunyt szeretett bulizni, és ki halt meg szűzen.

„A te temetéseden is viccelődni fogok”

 – mondja Luca, miközben sírverset írnak egymásnak. (Ezért jó olyan műsort nézni, amiben írók szerepelnek.) De azért az is kiderül, hogy mi áll a viccelődés háttérében: Luca nem tud mit kezdeni az elmúlással, és ebben a helyzetben nyilván szóba kerül az anyukája elvesztése is.

„Azt mondod, hogy úgy öltözöm, mint egy menekült leszbi”

A shopping sem marad ki a sorozatból – a fenti mondat például akkor hangzik el, amikor Luca választ magának egy ruhát a népviseletek közül. Aztán elmennek a híres kolozsvári Ószerre, ami egy monumentális ócskapiac. Itt Luca olyan gyermeki lelkesedéssel veti bele magát a válogatásba, hogy ilyen klasszikus tételmondatok hangzanak el a szájából: „Ezeket annyira szeretem… ezek nem tudom, mik!” Krisztián három nyelven alkudozik a Luca által kiválasztott tárgyakra, de természetesen az árusokkal is szóba elegyednek.

Bár a fából készült, kész elemekből összerakott, szállítható „tiny house”-ból végül nem vásárolnak, de Luca lelkesedése ebben a témában is komoly, az is kiderül, hogy több ilyesmi csatornát is követ, úgyhogy még akármi lehet.

Ahogy korábban írtam, mi nemcsak az erdélyi utazáshoz kaptunk kedvet családilag (pedig én már többször voltam), de a faház vásárlás és a további részek megtekintése is abszolút tervben van. Még ha az előbbi kissé távolabbi terv is. Szerintem, ha megnézitek az első részt, ti is elcsábultok… a háromból legalább az egyikre. 

Tóth Flóra

Képek: AMC