Tegye fel a kezét, akit ne tenne izgatottá a tény, hogy egyszer csak ott tartja a kezében Cicciolina telefonszámát! Amikor múlt héten ráakadtam a születésnapjára, még egy portrécikket akartam írni róla, ami megvilágítaná, hogyan vált olyan behatárolhatatlan, megfejthetetlen és kikerülhetetlen egyéniséggé, akit bármilyen megnyilvánulása közben ámulattal nézünk. Ez a nő ugyanis senkihez és semmihez nem hasonlítható – nem véletlenül ihleti meg a művész- és divatvilágot a mai napig. (Hadd ne soroljam, ki mindenkit: a volt férjétől kezdve Kanye Westen és az amerikai Vogue-on át a Taschen kiadót alapító Benedikt Taschenig…) Cicciolina vitathatatlanul egy ikon, és az nem válik akárkiből.

Szóval ott álltam a kezemben az olasz telefonszámával, és azzal az információval, hogy egész véletlenül épp ezen a hétvégén látogat Budapestre, mindössze két és fél napra. Naná, hogy rácsörögtem, ő meg azonnal felvette, és a világ legkedvesebb, legközvetlenebb tónusában igent mondott egy vasárnap délutáni találkozóra, a Corvin negyedbe. Konkrét időpontot és helyszínt azonban nem lehetett belőle kicsikarni – hiába, szabad ember.

Csak aznap derült ki – de nem lepett meg –, hogy nem egyedül állok készenlétben, és várok arra, hogy kapjak tőle pár kizárólagos percet, de addig is elbeszélgethettem a nővérével, Valériával, és megfigyelhettem tisztes távolból. Bizonyára a fotók is visszaadják, de azért megerősítem: Cicciolina elképesztően néz ki.

Persze mindig is – amióta én emlékszem rá – valahogy minden kicsit túlzásnak tűnt rajta, de épp ebben áll a varázsa, ami ma is körüllengi.

A napszemüvegét nem vette le ugyan, mert azt mondja, épp egy influenzán van túl, és ez meglátszik a szemén, de minden beavatkozás mellett is azt mondom: nem hiszem el a korát. Ő is azt mondja, nagyon jó géneket örököltek Valériával a szüleiktől, és száz évig szándékozik élni. A fotósunknak, Lilinek természetesen minden mozdulatát követte és kontrollálta – pontosan jelezte, mit szabad és mit nem, honnan és mikor. A beszélgetésünk alatt például nem lehetett szemből kattintgatni. Szavait hallva az volt az érzésem, hogy talán több időre lett volna szüksége ahhoz, hogy a magyar nyelvet újra birtokba vegye, hiszen tizennyolc éves kora óta olaszul éli az életét, és talán nem is számított olyan kutakodásra, mint amilyennel én bombáztam. De mindvégig lefegyverzően kedves volt.    

Gyárfás Dorka/WMN: A születésnapod alkalmából beszélgetünk, úgyhogy előbb meg szeretném kérdezni: szeretsz visszatekinteni? Szoktál nosztalgiázni?

Staller Ilona: Szeretek születésnapi bulikat tartani, pezsgőzni, hülyéskedni, beszélgetni, sok lánnyal és fiúval. Még az is lehet, hogy elmegyünk diszkóba.

Gy. D./WMN: Sosem búsulsz a korod miatt?

S. I.: Nem.

Gy. D./WMN: Visszamehetünk egy kicsit a kezdetekhez? Úgy tudom, tizenhárom-tizennégy évesen kezdtél itthon modellkedni az MTI-nél, és már akkor készültek rólad meztelen képek. Hogy történhetett ez meg?

S. I.: Megkértek, hogy vetkőzzek le.

Gy. D./WMN: De anyukád jelen volt?

S. I.: Nem, de biztos aláírattak vele valami papírokat. Nem emlékszem, sok év telt el azóta.

Gy. D./WMN: Később pincérnő lettél az Intercontinentalban, de egyes források szerint ez csak fedőtevékenység volt, mert valójában meg kellett figyelned a külföldieket és jelentettél róluk. Ez igaz?

S. I.: Nem, én tényleg pincér voltam, volt ilyen kis fehér kötényem, meg a hajamban is fehér pánt. Vittem ki a vendégeknek fagylaltot, édességet, kávét.

Gy. D./WMN: De igaz, hogy közben kémkedtél?

S. I.: Igaz, de nagyon régi sztori, nem szeretnék rá emlékezni. Rövid idő alatt befejeződött.

Gy. D./WMN: Hogy érzed, az életed nagy részében sodródtál, vagy te hoztál döntéseket?

S. I.:

 Azt szoktam mondani, hogy olyan vagyok, mint egy falevél: a szél fújdogál egy darabig, de aztán én döntök.

Gy. D./WMN: Mikor hallottál először a pornószakmáról?

S. I.: Magyarországon még nem hallottam róla, itthon akkoriban Playboyt sem lehetett kapni. Olaszországban vittek bele a pornóba.

Gy. D./WMN: Előbb forgattál pornófilmet, minthogy láttál volna?

S. I.: Igen.

Gy.D./WMN: Mi tett téged sztárrá ebben a világban? Mitől voltál különlegesebb a többi lánynál?

S. I.: Az én életem olyan, mint egy kaméleon bőre: folyton változtatta a színét. Sok minden történt velem, amiből szerintem érdekes filmet lehetne készíteni. Van egy könyvem, ami jó lenne kiindulási alapnak, az a címe, hogy Per amore e per forza (Erővel a szeretetért), de ma már más címet adnék neki. Inkább azt, hogy Ilona Staller – Cicciolina for You (Neked Cicciolina)

Gy. D./WMN: Az olasz címet nem te választottad?

S. I.: De igen, én, de nem voltam benne biztos. Az új cím jobban tetszik.

Gy. D./WMN: Melyik nyelven álmodsz?

S. I.: Van, amikor olaszul, és van, amikor magyarul.

Gy. D./WMN: Egy tavalyi interjúban felvetetted, hogy hazaköltözöl.

S. I.: Igen, csak előbb el kéne adnom a lakásaimat. Négy lakásom van – nem szeretnék két helyen lakásokat fenntartani. Egy helyen lehet élni és lakni.

Gy. D./WMN: Akkor a szándék még mindig megvan benned?

S. I.: Még mindig, igen.

Itt vannak a gyökereim, és itt a családom, a nővérem, Staller Valéria, akit nagyon szeretek. Többet tudnánk együtt dumcsizni, hülyéskedni, tévét nézni, színházba, moziba járni, például elmennénk a Vígszínházba.

Szeretem a magyar tévéseket is.

Gy. D./WMN: Politizálsz még?

S. I.: Nem, most nem. Pedig mindig is politizáltam, zöldpárti voltam. Küzdöttem az állatok és a nők jogaiért, de most nem csinálom aktívan. Pedig már huszonévesen politizáltam, ez nálam belülről jött.

Gy. D./WMN: Nem gond, ha a szexről is kérdezlek?

S. I.: Nyugodtan!

Gy.D./WMN: A kollégáimat nagyon érdekli, hogy ki volt a legjobb szexpartnered életedben.

S. I.: John Holmes. Vele nagyon frankó volt.

Gy. D./WMN: Szerelmes voltál belé?

S. I.: Nem, ez csak szakmai kapcsolat volt.

Sosem voltam szerelmes abba, akivel dolgoztam. Reggel tízkor kezdtük a forgatást, este hatkor végeztünk, aztán kezet fogtunk, ciao, ciao, ment mindenki a dolgára.

Gy. D./WMN: Miben volt ő a legjobb?

S. I.: Ő egy nagyon intelligens, szuper, klassz férfi volt. Kár érte, már meghalt.

Gy. D./WMN: Azt hangoztattad korábban, hogy egész életedben az álszent erkölcsi normák ellen küzdöttél. Mit gondolsz, sikerült elérned valamit e téren?

S. I.: Szerintem sikerült, mert a parlament elé kerültek a javaslataim.

Gy. D./WMN: Törvény lett belőlük?

S. I.: Nem lett belőlük törvény, de bent vannak a parlamentben. Ahogy mondtam, van közte állatvédelemről szóló, nők elleni erőszakkal szemben fellépő, és a prostituáltak jogaiért küzdő törvényjavaslat is.

Gy. D./WMN: De úgy érzed, azzal, hogy ezeket a javaslatokat az olasz parlament elé terjesztetted, elvégezted a feladatodat?

S. I.: Tudom, hogy nem fejeztem be, de ahhoz az kéne, hogy a mai napig képviselő legyek.

Gy. D./WMN: Már nem keresnek a pártok, hogy politizálj náluk?

S. I.: Itt nem arról van szó, hogy hívnak-e. Pénz kell a politikához, te is jól tudod. Pénz kell a kampányhoz – a plakátokhoz, a munkatársakhoz, nem járhatod az utcákat egyedül azzal, hogy én most kampányolok.

Gy. D./WMN: De az ismert embereket azért hívják időnként, mert könnyebb velük pénzt és szavazatokat szerezni, nem?

S. I.: De ha az ismert embert esetleg megszavazzák, akkor elveszi más helyét a listán. Ez így működik általában, nem gondolod?

Gy. D./WMN: Gyakran mondtad korábban, hogy a férfiak csak kihasználtak. Óvatos vagy velük ma már?

S. I.: Vigyázok, igen.

Ma már nem lehet kihasználni. Csak akkor lehet szó valamiről, ha valaki nagyon szeret engem. Másképp nincs értelme.

Gy. D./WMN: Keresel még társat?

S. I.: Nem keresek. De ha találok, akkor oké. Ha megtalálom az ideális férfit, aki imád és babusgat, dédelget, akkor benne lennék. Sokat utazom, jövök-megyek, úgyhogy sosem érzem magam egyedül.

Gy. D./WMN: A fiad veled él még?

S. I.: Egy házban, de külön lakásban élünk.

Gy. D./WMN: Milyen anya vagy?

S. I.: Szerintem jó, csak túl engedékeny. Hagytam, hogy kijöjjön a karaktere, nem akartam elnyomni.

Gy. D./WMN: Ő hogyan tudta meg, hogy te a pornóiparban dolgozol?

S. I.: Úgy, hogy a barátai mamái elmondták a gyereküknek, hogy „a Ludwig mamája pornósztár”.

Gy. D./WMN: Ő meg hazajött, hogy „mama, mi az a pornósztár”?

S. I.: Igen.

Gy. D./WMN: És mit feleltél?

S. I.: Hogy majd idővel elmesélem… Nem mutathattam meg neki a pornót!

Gy. D./WMN: Akkor ez neki nem volt trauma?

S. I.: Nem. Nem is nagyon érdekli a pornó. Egyáltalán nem érdekli.

Gy. D./WMN: Téged érdekel még?

S. I.: Ma már nem érdekel.

Tudod, azt szerettem volna, ha a mi életünk olyan, mint egy gyémánt, aminek a különböző oldalai mást és mást jelentenek. Ha leveszed a pornót, akkor még ott marad az írónő, a táncosnő, az énekesnő, a reality show szereplője – ez mind az én munkám.

Gy. D./WMN: Sőt, még festesz is.

S. I.: Így van, december 12-én egy milánói árverésen lesznek a festményeim.

Gy. D./WMN: Tanultad valaha?

S. I.: Nem, ez velem született tehetség.

Gy. D./WMN: Nem a férjed, Jeff Koons mellett kaptál rá?

S. I.: Nem, a férjem csak mellettem lett híresebb. És mellettem lett gazdagabb. De ezzel be is fejeztem, nem szeretnék róla beszélni. Én mindig festettem, már előtte is, csak sosem adtam el a munkáimat. Tele vagyok festményekkel.

Gy. D./WMN: Befogadott szerinted a művészvilág?

S. I.: Ehhez idő kell. Idő, hogy megmutasd, mit tudsz.

Gy. D./WMN: És a gyémánt különböző oldalaiból melyikben vagy a legjobb?

S. I.: Mindegyikben!

Egyszerűen sokoldalú vagyok, és szeretem azokat a művészembereket, akik tudnak táncolni, énekelni, tévézni… mindent.

Nem azt akarom mondani, hogy én perfekt vagyok, mert nem tudok maximálisat nyújtani mindenben. De szeretek mindenbe belecsipegetni. Egyszer például – évekkel ezelőtt – a Zalatnayval szerepeltem egy tévéműsorban, ahol azt mondták: most énekeljük el együtt élőben a Nem vagyok én apácát… Pedig én soha életemben nem énekeltem élőben! De ott azt kellett csinálni.

Gy. D./WMN: És jól sikerült?

S. I.: Nekem tetszett. Frankó volt.

Gy. D./WMN: Mindenütt a világon megismernek?

S. I.: Igen.

Gy.D./WMN: Ezt szereted?

S. I.: Ha valaki művész, akkor ez hozzátartozik az életéhez. Ha nem ismernek meg, az probléma – mert azt jelenti, hogy nem dolgoztál elég ügyesen.  

Gy. D./WMN: De úgy tudom, te azért szeretsz visszavonulni a háziasszonyi életbe…

S. I.: Figyelj, én nem vagyok egy maximális háziasszony. Nem szoktam port törölgetni meg függönyt mosni, mert istenemre… az nem nekem való. Inkább felfogadok valakit, aki megcsinálja. Csak kertészkedni szeretek, mert imádom a zöldet.

Gy. D./WMN: És ha kilépsz az utcára, mindig így nézel ki?

S. I.: Általában igen, de azért előfordul, hogy smink nélkül megyek. Meg nézd, most sem jöttem tűsarkú cipőben! Akarsz róla fotót csinálni?

Gy. D./WMN: Hagytad valaha, hogy bárki beleszóljon az imidzsedbe, hogy hogy nézz ki, hogyan öltözz?

S. I.: Nem, sosem hagytam. Mindig azt csinálom, amit gondolok.

Gy. D./WMN: A virágkoszorú például honnan jött?

S. I.: Kitaláltam. Akkoriban senki nem hordott ilyet, csak én, de az a legszomorúbb, hogy ha akkor levédetem, akkor ma milliárdos lennék, mint a Swarovski.

Gy. D./WMN: Úgy érzed, nem tudtál jól gazdálkodni a képességeiddel vagy adottságaiddal?

S. I.: Nem, naiv voltam.

Gy. D./WMN: Azért van négy lakásod Rómában, azt mondtad.

S. I.: Mert már megtanultam, és

nyugi, áramlik még hozzám a pénz, mint a folyók. De azt már nem kapja meg semmilyen férfi, az mind az én bankszámlámra jön egyenesen!

Gy. D./WMN: Nálunk azt írták rólad, hogy anyagi gondjaid vannak.

S. I.: Nem igaz. De hadd pletykáljanak! Tudom, hogy a fiamról is azt írták, hogy volt vele probléma, de nem tartóztatták le. Humanitárius alapon beengedett egy fekete fiút a lakásába, akinek nem volt hol aludnia, és sajnos a fiút már figyelték valószínűleg, mert elkapták. Volt a bőröndjében négyezer euro meg marihuána, elvitték és letartóztatták – de a fiam nem volt börtönben.

Gy. D./WMN: Téged sosem kísértett meg az alkohol vagy a drog?

S. I.: Nem szeretem a drogot, még fiatalkoromban sem éltem marihuánával vagy hasissal. Nem vonzott soha. Inkább megittam egy deci vörösbort vagy egy pohár sört, egy pálinkát, de abból is csak annyit, hogy jól érezzem magam. Ha csak két-három decivel többet iszom, már megfájdul a gyomrom, annak meg mi értelme, hogy szarul legyek? Nálunk a családban egyébként nem ivott senki. Pár éve az volt a hír, hogy Paris Hiltont látták részegen… Hát, nekem az, hogy valaki részegen lásson… nagyon ciki lett volna. Én csak addig iszom, amíg tudom, hogy még a saját lábamon tudok távozni.

Gy. D./WMN: Sosem kerültél veszélybe ebben a szakmában?

S. I.: Egy ilyen esetre emlékszem, amikor még nagyon fiatal voltam. Budapesten történt: bejött egy idősebb pali az Intercontinentalba, és azt mondta, munkát akar nekem adni. Elvitt a Balatonra, egy elhagyatott házba. Hát, ott akár meg is erőszakolhatott, vagy meg is ölhetett volna. Már magam sem tudom, hogyan, de sikerült meglépnem, mert egyszer csak rájöttem, milyen hülye vagyok, ez valami mást akar tőlem… Éjszaka volt, felszálltam egy vonatra, amin egy lélek sem utazott, és ott elbújtam. Nem viccelek. Csoda, hogy túléltem.

Gy. D./WMN: A pornóban tisztelettel bántak veled?

S. I.: Figyelj, ebben a munkában a nők használják a férfiakat és a férfiak használják a nőket. Érted, mire gondolok.

Gy. D./WMN: A művészvilágban viszont mindig voltak rajongóid. Nem is emlékszem, Fellini vagy Jancsó Miklós mondta-e rólad, hogy te voltál az olaszok álma…

S. I.: De kár, hogy meghalt a Jancsó… Nagyon sajnálom, nagyon szerettem. Egy nagyon pici szerepet játszottam az egyik filmjében, ami szép élmény volt. (A Magánbűnök, közerkölcsök című filmjében 1976-ban – a szerk.) Nem is értem, miért nem neveztek el róla utcát, vagy miért nem emlékeznek rá méltóbban.

Bud Spencerről van szobor Budapesten – a Jancsóról miért nincs?

Gy. D./WMN: De igazat adsz neki? Tényleg te voltál az olaszok álma?

S. I.: Nem csak az olaszoké! A japánoké, a kínaiaké. Te nem tudod, én mit kapok a Facebookon, az Instán, és a Twitteren. Igen, még a Twittert is használom, mert ott nagyon sok intelligens ember van, és politikáról lehet beszélgetni. A Twittert még jobban is szeretem, mint a Facebookot. Szóval minden nemzet álma voltam! És vagyok.

Gyárfás Dorka

Képek: Chripkó Lili/WMN