Nem „úgy” múzsa – Uma Thurman negyvenkilenc éves

–

Nem szeretem Quentin Tarantinót. Tudom, tudom, nem lehetek menő kultarc, ha így gondolom, mert Tarantino filmjei korszakos alkotások, de én akkor sem bírom őket. Bárki, akinek erről beszélek, szörnyülködik. A Djangóban egyedül Samuel L. Jackson karakterén röhögtem (az zseni volt), de az Aljas nyolcasról például kivonultam, mert felidegesített, a Becstelen Brigantykat pedig csak Pitt miatt szenvedtem végig, és a Volt egyszer egy Hollywoodra is csak miatta fogok beülni (de az simán lehet, hogy jó lesz).

A Ponyvaregény pedig… na igen, az egy igazi kultuszfilm, mondják. És tényleg az, még akkor is, ha nekem másfajta filmek a viccesek és szórakoztatók. Ennek ellenére elismerem, hogy a Ponyvaregény jó film, és a karakterei jól kidolgozottak. Sőt, öltöztem már én is Mia Wallace-nek farsangokon, van wallace-es parókám is, így az sem véletlen, hogy a WMN 2019-es naptárjában ezt a szerepet osztották rám, persze azt mondják, tök véletlenül. 

Uma Thurmant pedig ez a szerep tette igazán ismertté, vagy legalábbis mindenképpen kellett ahhoz, hogy az arca bevésődjön a filmtörténet felejthetetlen karakterei közé.

Thurman 1987 óta, tehát tizenhét éves korától szerepel filmekben. Második szerepét rögtön a remek Veszedelmes viszonyokban játszhatta Glenn Close és John Malkovich oldalán. Az ártatlan, arisztokratikus, bájos karakter azonban nem pecsételte meg a sorsát, nem vált belőle klasszikus naiva. Umát azóta sem lehet beskatulyázni, igazi vegyes felvágott a filmes palettája. Bár azért többször láthattuk szexinek, mint nem annak.

A svéd felmenőkkel büszkélkedő anya és az évekig buddhista szerzetesek között élő apa (aki aztán a Columbia Egyetem vallástudományi tanszékének vezetője lett) nem éppen a színészi pályára szánta a lányát. Már Uma neve sem hétköznapi: a jelentése hindiül áldásosság, a kevésbé ismert második neve, a Karuna pedig együttérzőt jelent. Uma fiatalkorában nem egyszer hazudott jóval átlagosabb nevet magának, mert a buddhista szellemben nevelkedett lány nem szeretett volna kilógni a sorból, csak átlagos akart lenni. De ez nem mehetett neki: 180 centis magasságával még a cheerleaderek között sem maradhatott észrevétlen.

Kivételes karakterű arca, szokatlan magassága, hosszú, karcsú lábai és vékony testalkata miatt modellkedni kezdett. Aztán innen hamar felfedezték a filmek is. Tizenhét éves volt, amikor első filmjét forgatta: a Kiss Daddy Goodnightban egy csábító vámpírt alakított. Innen csak egy év telt el a Veszedelmes viszonyokig.

A Veszedelmes viszonyokat egyébként imádom, mindhárom főszereplő csodás és lenyűgöző benne. Ez volt az első film, amit láttam Thurmannel, nem a Ponyvaregény és a Kill Bill, amik aztán világhírűvé tették. De hát, ízlések és pofonok, ugye.

A legnagyobb színésznőknek általában megvan a maguk rendezője. Tarantino pedig egészen hamar felfedezte magának Umát, és amikor a Ponyvaregény után 2003-ban ráosztotta a Kill Bill főszerepét, a Menyasszonyt, akkor végképp a csúcsra repítették egymást, és örökre beírták magukat az egyetemes filmtörténetbe. A Menyasszony szerepét kifejezetten Umának szánta, még közel két évet is hajlandó volt rá várni, mert a színésznő éppen akkor volt terhes első gyermekével, ezért a forgatást elhalasztották.

Amikor megkérdezték Tarantinót, miért döntött így, ezt válaszolta:

„Az jutott eszembe, hogy sokkal szegényebbek lennénk, ha Josef von Sternberg nem várt volna Marlene Dietrichre, és úgy éreztem, nekem is meg kell várnom Umát.”

A rendező innentől kezdve múzsájának tekintette Umát – még ha ez a kaszabolós horror-akciófilm nem is éppen az a műfaj, amiben elsőre elképzeljük ezt a magas, szép arcú színésznőt. Meglehet, Uma sem ilyen szerepről álmodozott, de a Menyasszony karaktere örökre összeforrt a nevével. Nem tudnánk elképzelni, hogy mást lássunk ebben a sárga overallban, szablyával a kezében, ugye?

A Kill Bill-sorozat végeztével azonban elengedték egymást kezét, a #metoo-kampány közepette pedig – amikor sorra hullottak ki a csontvázak a szekrényből – tovább romlott a viszony, mivel Thurman is előállt egy sztorival. A The New York Timesnak adott nyilatkozatában először még csak a Harvey Weinsteinnel való kapcsolatáról beszélt, de ez érintette Tarantinót is, aki minden filmjét Weinsteinnel készítette. Thurman sokáig csak jó kollegiális viszonyt ápolt a producerrel, ám később Weinstein nem egyszer hozta kellemetlen helyzetbe, aminek folytán igyekezett úgy intézni a dolgokat, hogy többé ne maradjon kettesben vele.

„Jól ismertem, mielőtt megtámadott. Órákon keresztül beszélt velem munkáról, dicsérte az eszem, és folyamatosan megerősített. Valószínűleg ezek miatt nem vettem észre a figyelmeztető jeleket. […] Sosem voltam a stúdió csillaga. Ő pedig szorosan fogta azokat a rendezőket, akik jól passzoltak hozzám.”

Thurman nem az első megszólalók között  volt a #metoo-ügyben. Először csak annyit jelzett egy üzenetben, hogy nagyon dühös Weinsteinre. Tarantino pedig elnézést kért azért, amiért tudott a producer ügyeinek egy részéről, és nem tett semmit.

Hármójuk viszonya egyébként is speciális volt, hiszen a Miramax stúdió, majd a Weinstein Company éppen Tarantino és Uma párosának köszönhetően lett annyira sikeres (a Kutyaszorítóbant és a Ponyvaregényt is Weinstein cége gyártotta, később így jöttek sorban a közös filmek: a Becstelen Brigantyk, a Django és az Aljas nyolcas). Feltehetően alárendelt viszony volt közöttük, sok tűréssel, erőszakkal és hallgatással.

Weinstein bukásával azonban fény derült arra is, hogy Thurman és Tarantino kapcsolata sem véletlenül romlott meg. A színésznő részletesen elmesélte, milyen helyzeteknek tette ki őt Tarantino a Kill Bill forgatása alatt. Egy veszélyes jelenetben még baleset is érte. Volt, hogy a rendező köpte le egy jelentben, nem pedig a színész, akit a vásznon látunk, illetve a lánccal fojtogatós jelenetben Tarantino irányította a láncot.

Hogy lesz-e még közös filmjük? Kötve hiszem.

Thurman magánélete egyébként legalább annyira színes, mint a karakterei. A Veszedelmes viszonyok után két évig volt Gary Oldman felesége, majd a Gattaca forgatásán megismerkedett Ethan Hawke-kal, akitől két gyermeke is született. (A lányuk nemrég kezdett modellkarriert, de ő speciel az a fajta celebgyerek, akit nem mutogatnak a nyilvánosság előtt, így saját erejéből, adottságaiból és tehetségéből építkezik.) Uma aztán egy ideig André Balázzsal, a magyar származású hoteltulajdonossal randizgatott, majd gyereket szült egy másik magyar nevű üzletembernek, Arpad Bussonnak, akitől viharos körülmények között elvált.

A Tarantino-filmek sikerei után mindenfélét elvállalt: a limonádéfilmektől a musicaleken át (játszott a Producerekben, amit imádok) a kosztümös drámáig. Továbbra sem szorította be magát skatulyákba, és nem válogatott finnyásan, magát egy magas művészi polcra helyezve. Az elmúlt években pedig karakterszerepeket alakít nem kevésbé karizmatikus, ám annál jobban vitatott rendezők mellett, mint amilyen Tarantino volt.

Lars von Trier két kultikus mozijában is feltűnik: először a A nimfomániásban alakít egy megcsalt nőt, aki a szeretőhöz megy a két gyerekkel, hogy hazavigye a férjét. A ház, amit Jack épített pedig, nos abban a gyilkos legelső, idegesítően ostoba áldozatát játssza el egy ötperces, ám annál emlékezetesebb jelenetben, amíg meg nem ölik. (A film amúgy csak megrögzött Von Trier-rajongóknak való, akik nem rettegni akarnak, hanem borzongva kacarászni azon, hogyan beleznek ki embereket.)

Thurman tehát igazi unikum a filmvásznon. De nemcsak színésznő, hanem gondolkodó ember, és sok ügyben aktivista is. Kampányolt Hillary Clinton mellett, kiállt az emberi jogokért, a nőjogokért, és szót emelt a szabad fegyvertartás ellen. Népszerűségét nem csak arra használja, hogy reklámokban szerepeljen. Bár, ha már reklámok, akkor volt a Louis Vuitton és a Tag Heuer arca is.

Jelenleg a Netflixen futó sorozatban, a Chambersben láthatjuk.

Nem mellékesen pedig épp ma ünnepli a negyvenkilencedik születésnapját. És, ugye, nem kell megjegyeznünk, hogy mennyire csodás, hiszen egyedisége egyértelmű a mai napig. Még akkor is, ha már rég nem úgy (vagyis annak) múzsa, ahogyan régen.

Szentesi Éva