Zsákokban, koporsókban, hullák alá rejtve csempészte ki a gyerekeket az ápolónő
„Varsó angyala” kétszer annyi zsidó embert mentett meg, mint Schindler, mégis csak kevesen ismerik a nevét. Irena Sendlert, a 109 évvel ezelőtt e napon született lengyel ápolónőt a nácik letartóztatták és megkínozták, de egy regényes fordulattal kiszabadult, és nemcsak a háborút élte túl, de az egész századot. Vajon mi lett vele a világégés után? Kurucz Adrienn utánanézett.
–
Őszintén megmondom, bár szégyellem, nekem nem mondott semmit korábban az Irena Sendler név.
Egészen pár héttel ezelőttig, amikor is megnéztem a Bábszínházban Háy János monodrámáját: az Apa lányát, majd, mivel nem eresztett a darab, utánanéztem a történelmi háttérnek.
Ekkor kibomlott előttem egy életút, már amennyire így utólag áttekinthető bárkié is persze, és ezt most megosztom veletek, mert egészen elképesztő – sokféleképpen az.
Elengednéd a gyerekedet egy idegennel, ha azt állítaná, úgy életben marad?
Pontosabban, ha csak úgy marad életben, ezt állítja?
Elengednéd-e egy minden pontján bizonytalan jövőbe a biztosnak látszó halálból, ahol az egyetlen pozitívum, hogy foghatod a kezét?
Irena Sendler egy olyan korban élt, ahol sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy ezt a kérdést meg kellett válaszolniuk valamiképp.
A munkájában az egyik legnagyobb nehézséget épp ez jelentette: meggyőzni a gettóba zárt szülőket, hogy adják oda a gyerekeiket, még mielőtt végez velük a tífusz, vagy megölik őket. A szemtanúk szerint sok gyerek annak köszönheti az életét, hogy Sendler karizmatikus egyéniség volt, született szónok, vezéregyéniség, nagyon meggyőzően tudott beszélni. És higgadt tudott maradni vészhelyzetben is. Meg a vészhelyzetek vészhelyzetében is, amikor eltörték kezét-lábát a vallatói, de ő nem árulta el a segítőit, munkatársait, akkor már biztonságban lévő megmentettjeit.
A helyszín a varsói gettó, az évszám 1942–43
A gettóban összezsúfolt 450 ezer zsidó közül havonta átlagosan ötezerrel végzett az éhség vagy a járvány.
Irena Sendler szociális munkás volt, és azért juthatott be nem zsidóként a gettóba, mert a nácik féltek a fertőző betegségektől.
Sendler és segítői zsákokban, koporsókban, felnőtt halottak alá rejtve hozták ki az elkábított gyerekeket, összesen 2500-at, hogy legalább ők megmeneküljenek. Hogy miért volt szívügye ezeknek a gyerekeknek a megmentése? Ahogyan arra a Háy-darab címe is utal, az édesapja útját, hitét követte. Az apa orvos volt, a szegények orvosa, aki sokszor nem fogadott el pénzt a gyógyításért. A betegeinek nagy része zsidó származású volt, akik, amikor szeretett orvosuk tífuszos lett, és meghalt, vállalták, hogy nehéz helyzetük ellenére állják az akkor hétéves kislány taníttatásának költségeit.
Irena ápolónő lett, és amikor Németország lerohanta Lengyelországot, a varsói önkormányzatnál kapott munkát.
Társaival együtt hamis iratok ezreit készítette el zsidó családok számára. A gettósítás után egészségügyi vizsgálat címén a szociális munkásoknak szabad bejárást biztosítottak a nácik. Irena a zsidómentő szervezet tagjaként élelmiszert és gyógyszert vitt be az embereknek, szolidaritásból viselte a Dávid-csillagot. Kitalálta, hogy miként tudja legalább a csecsemőket és a kisgyerekeket kimenekíteni a gettóból, miután 1942 júliusában a németek elkezdték deportálni a zsidókat a treblinkai táborba.
Irena valóságos hálózatot épített ki, csatornákon, pincéken keresztül, mentőautóval (hullák alá rejtve), teherautóval kicsempészve a legfurmányosabb módokon játszották ki az őröket társaival.
Volt egy kutyájuk, betanították, hogy ugasson, amikor németek közelednek, így nem lehetett hallani a csecsemősírást.
A kimenekített gyerekeket keresztény lengyel családoknál, árvaházakban, kolostorokban, zárdákban, plébániákon helyezték el. Irena gondosan feljegyezte, melyik gyerek kié, hogy a háború után egyesülhessenek a családok, és a papírokat egy almafa alá ásta egy ismerőse kertjében. Sajnos, a gyerekek többsége addigra árva lett, a szülőkkel Treblinkában végeztek. Sokan ezután a befogadó családnál maradtak, ötszáz gyermek Izraelben kezdett új életet, ötszázan pedig szétszéledtek a világban, ma már utódaikkal együtt sokezres közösséget alkotnak Irena „gyerekei”.
1943-ban Sendler lebukott, letartóztatták, és halálra ítélték
Szerencsére egy munkatársának sikerült pénzt gyűjtenie, és megvesztegetnie az egyik Gestapo-tisztet, így az asszony megmenekült, pedig Varsóban plakátok hirdették a halálos ítéletét, kivégzésével példát akartak statuálni mindenkinek, aki segíteni próbál a zsidó családoknak.
Sendlert egy erdőben hagyták összeverve, a háború végéig bujkált, de álnéven továbbra is részt vett a zsidók mentésében.
A háború után sem volt nyugta: a kommunisták is üldözték egy darabig, mert kapcsolatban állt az emigráns lengyel kormánnyal.
Élete utolsó időszakát egy szociális otthonban töltötte, történetét elfeledte a világ, egészen addig, amíg amerikai diákok egy csoportja elő nem bányászta a „sztorit” egy iskolai feladattal kapcsolatos kutakodás során. Ezután híre ment Sendlernek a világban, kapott kitüntetéseket, forgattak róla dokumentumfilmet, könyvet is írtak róla, II. János Pál köszönőlevelet küldött neki, sőt jelölték Nobel-békedíjra is – nem kapta meg végül.
Mint a háborús generáció tagjainak nagy része, ő sem volt túl beszédes a múlttal kapcsolatban
Tudni lehet azonban, hogy a magánélete is viharosan alakult.
Háromszor ment férjhez két férfihoz. Sendler volt az első férje, de a háború után Irena elvált tőle, és hozzáment a korábbi szeretőjéhez, akitől kislánya is született. Összesen három gyermekük lett, de pár év múlva elváltak, és Irena újra összeházasodott első férjével, Sendlerrel. De ez a házasság sem sikerült.
Lánya, Janka azt nyilatkozta róla, hogy meg akarta menteni a világot, de a saját családjára nem nagyon jutott ideje.
Irena Sendler 2008. május 12-én halt meg, 98 éves korában.
Az egykori kínzások következtében utolsó éveit kerekesszékben töltötte.
Nem tekintett hősként magára, mert a hős szó idegesítette. Azt mondta, azt tette, amire nevelték: segíteni az embereknek a bajban. Nem megkülönböztetve őket egymástól ilyen-olyan szempontok szerint.
Kurucz Adrienn
Forrás:
