–

Azt mondják, azok a bűnügyi esetek érintik és mozgatják meg leginkább a hírfogyasztókat, amelyeknek az áldozata fiatal lány, mert ők az ártatlanság szimbólumai. Ha velük történik valami rossz, az ténlyeg megbocsájthatatlan és felháborító. Zurbó Dorottya tehát tökéletes főszereplőt talált a filmjéhez, amely azt meséli el, hogyan kell új identitást teremtenie annak, aki egyes-egyedül érkezik egy másik kultúrába, és nincs más lehetősége, mint alkalmazkodni és beilleszkedni. A szomáliai Kafia ráadásul nemcsak egy átlagos fiatal lány, hanem feltűnően gyönyörű teremtés. Ki ne nézné őt szívesen akárhány percen keresztül, miközben tanul, jön-megy a városban, ismerkedik, dolgozik, barátkozik, és próbál helytállni. Iszonyatos erőfeszítésekkel.

Nem tudjuk meg, milyen viszontagságok után érkezett, elég annyi, hogy egy kényszerházasság elől menekült el az otthonából, ahol helyi szokások szerint eladták egy idős férfinak.

Éppen elég megrázó, amikor kiderül, hogy az édesanyja szervezte meg a szökését, nem akarta, hogy a lányának ugyanaz a sors jusson, mint neki. Nem hallunk részleteket arról, mi történt vele az embercsempészek „markában”, mennyi idő volt eljutni Európáig, és milyen megpróbáltatások árán sikerült neki. Még egyszer mondom: 15 éves, ártatlan kislány volt. Még most is az, ártatlan kislány, sokkal szigorúbb erkölcsi normákkal, mint az itteni tinik. Muszlimnak nevelték. Szóval nem tudjuk, mi van a mondat mögött, hogy azért kért nálunk menedékjogot, mert már nem volt ereje tovább menni. „Elfáradt.”

Csak azt látjuk, hogy itt egy intézetbe került, ahol materiális értelemben jó dolga van. Van saját zuga, jó ruhái, tankönyvei, bérlete. Figyelnek rá, segítik, a környezetében élő, az ellátásában dolgozó emberek kedvesen bánnak vele. (Hogy ezt csak a kamera miatt teszik-e, nem tudhatjuk. De tartok tőle, ma már a kamera előtt sem szégyellné mindenki, ha nem venné őt emberszámba.) A rendszer is sokkal emberségesebb, mint amit hirdet magáról, bár aki eléri a 18 évet, az a szülinapi ajándék mellé kap egy fejbe kólintást is: még aznap gondoskodnak az áthelyezéséről egy másik intézménybe. De amíg tanul, van hol laknia.  

És Kafia nemhogy tanul, de teper, mint az állat. Szinte minden új neki. Nemcsak a nyelv, az európai történelem, a különböző történelmi fogalmak, hanem még a testnevelés is. Ahonnan ő jött, ott tilos a lányoknak sportolni, és testhez simuló dresszbe öltözni. Kafiának mégis az tűnik a legegyszerűbb választásnak, ha az öt érettségi tantárgyból az egyik a testnevelés lesz, így eggyel kevesebb elméletet kell bemagolnia. Helyette meg kell tanulnia kötelet mászni és úszni. Nem semmi kihívás ez sem.

Az egyik legdöbbenetesebb epizód a filmben, amikor először jelenik meg az uszoda lelátóján, a mi fogalmaink szerint extrém szemérmes fürdőszerelésben (nem is fürdőruhában), és először dugja a fejét a vízbe. Számára felér egy sokkal.

De persze mi NEM kihívás számára? Minden az, még ha nem is dörgölik az orrunk alá. Színes bőrűként felszállni egy villamosra a mai Magyarországon talán nem istenkísértés? Randizni egy konzervatív érzelmű magyar sráccal talán nem törékeny jég? Elmenni egy moziba hosztesznek, és belebújni egy szűk szabású filmes jelmezbe, hogy az ember abban jegyeket tépkedjen talán nem kockázatos, ha valaki ilyen tökéletes idomokkal rendelkezik? Kafia ugyan mindent elképesztő méltósággal és önfegyelemmel csinál, de a film mégis azt tárja elénk, mennyire bizonytalan a helyzete minden egyes pillanatban, és milyen irtózatos erő kell ahhoz, hogy egyiket a másik után átvészelje. 

És számára még csak nem is ez jelenti a legnagyobb küzdelmet, hanem, hogy az itteni életét összhangba hozza a saját belső mércéjével, amit még Szomáliában állítottak be. Mert a túlélés bizony felülírja azokat a törvényeket, akkor is, ha az már nem az életben maradást jelenti, hanem azt, hogy az ember újra otthon érezze magát valahol, helye legyen a világban, ahová érkezett. Kafia minden percét, minden cselekedetét ez a disszonancia járja át: a túlélőösztön, az individuum felszabadulása, és a belé nevelt értékrend konfliktusa.

Pontosan tudja, hogy számára már csak előre vezet az út: muszáj elhagynia a hazája és családja szokásait, életfelfogását, másképp nem találhat békére ebben az új helyzetben.

De megtagadni őket, felér az édesanyja elárulásával.

A legszebb vizuális megjelenítése ennek, amikor Kafia – aki az uszodába még fekete biciklis szerelésben ment le – majd néhány hónappal később egy világos fürdőruhában pózol modellként, miközben minden szögből emberek bámulják. Ezt már azzal a szemmel nézzük, hogy tudjuk: mekkora utat tett meg, és hogy számára tényleg a modellkedés lehet a kapaszkodó, amivel a menekültstátuszából kitörhet. Sőt, akár világkarriert futhat be, olyan ritka előnyös adottságokkal rendelkezik, és itt korántsem csak a testarányokra gondolok.

A külső-belső szépsége, a tartása, a mozgása, a kultúrája, és az ezekhez társuló kitartása, valamint küzdeni tudása a tőkéje, ami ilyen kombinációban másoknak nincs meg. 

Nem minden menekült olyan, mint Kafia. Nem mind képes erre az alázatra, nem mindegyik ilyen tanulékony, szorgalmas és törekvő (nem törtető!). De ilyenek is vannak, akikben hatalmas érték lakozik – egyre több hasonló történet lát napvilágot. 



Gyönyörű film a Könnyű leckék, és nem csak azért, mert egy olyan főhőst talált, akinek minden pillanatban érdekes figyelni az arcát, az életét, és akiért megállás nélkül szurkolhatunk. Mint film is érett teljesítmény, pedig fiatal csapat készítette. Míves operatőri munka (Natasa Pavlovszkaja), csodálatos zenei aláfestés (Balázs Ádám), érzékeny vágás (Sass Péter), és olyan kiváló hang jellemzi (Várhegyi Rudolf), hogy minden szempontból a legmagasabb minőséget képviseli. Zurbó Dorottya rendezőnél a legjobb helyen landolt a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor-programjának támogatása. 

A magyar nézők ugyan csak októberben találkozhatnak az alkotással a mozikban, de addig is drukkoljunk neki, mert néhány órával ezelőtt először került közönség elé a Locarnói Filmfesztiválon, és a nyár folyamán versenyez még a hasonlóan rangos szarajevói seregszemlén is, szóval könnyen lehet, hogy díjakkal megpakolva fog hazatalálni. (Az A kategóriás fesztiválokon való részvételnek ugyanis feltétele, hogy ott legyen a film premierje.) De ha csak nekünk jelent sokat, mert hiánypótló, fontos és felemelő élmény, akkor is ugyanúgy megérte elkészíteni. 

Gyárfás Dorka

Képek: ELF Pictures