–

A Túró Rudi és a gyulai kolbász egyeduralma szép lassan hullott darabjaira az elmúlt tizenkét évben, amióta külföldön élek. Az ételek-ízek-illatok-aromák keltette honvágy újra és újra megjelenik, és addig alig ismert dimenziókat tár fel. Például a látens sóska-imádatomat. Persze amint megérkezem Ferihegyre, vagy az anyukám táskájában lapuló Rudi-halomra csapok le, vagy a hatéves lányommal karöltve, harcos amazonként indulunk a reptéri közért hűtőpultja felé.

Persze volt részem számos kudarcba fulladt kísérletezésben, például „Hogyan készítsünk Túró Rudit házilag?”, amit szánalmas virsli-alakú, nyeszlett rudacskák elkészülte után feladtam, mert nem volt több időm arra, hogy a folyékony csokoládé és viszonylag képlékeny túrómassza kölcsönhatását vizsgáljam a konyhapult felett.

A házi savanyúkáposzta-projektem kecsegtető jövőjének pedig a férjem érzékeny orra vetett véget: egyszerűen likvidálta a lakásból a konyhát átható – szerinte – bűz miatt.

Szerencsére lendületemet és elhivatottságomat a magyar konyha népszerűsítésére sem a virsli-rudik, sem a büdös káposzta okozta párkapcsolati feszültség nem törte le. Ahogy az sem, hogy az alapanyagok nem engedelmeskednek úgy, mint otthon, hogy a krumpli sokkal szárazabb Kínában, hogy a vasárnapi húsleves illatát csak ímmel-ámmal tudja reprodukálni az amerikai csirke és a helyi zöldségek – ja, és én. Szerencsére ezek olyan áthidalható kihívások, amelyekre van kreatív, de gourmet-kat megbotránkoztató megoldás; ahogy egy pekingi magyar étterem szakácsa elárulta, édes paprika híján némi cukrot tesz a lecsóba.

De van néhány – a távolság szűrőjén át – isteni mannává avanzsált finomság, amely csak otthon van, és amelyeknek hiánya csak idővel jelentkezett – legalábbis abban a négy országban, Szenegálban, Kínában, az Egyesült Államokban, és Boszniában, ahol én éltem, nem volt.

Íme, a listám:

A sóska

A Google szerint a sóska Európában és Észak-Amerikában honos zöldségfajta. Úgy tűnik, vagy a Google téved, vagy az én keresésem nem volt elég alapos, de egy évtizedes kutatómunkám ellenére egyetlen szál árva sóskát sem találtam a magyar határon túl. Ha mégis neki van igaza, és kansasi mezőkön meg Shanghai melletti rekettyések eldugott szegleteiben halomra nő a sóska, akkor vagy a helyiek nem látták meg a fantáziát a savanykás zöld levelekben, vagy szimplán ügyesen rejtegetik azt előlem. A gyerekkoromban utált édes, zöld szósz krumplival és kicsit folyós tükörtojással a tetején esélyes a Túró Rudit leszorítani az első helyről. Olyannyira, hogy dakari erkélyünkön titokban sóskaültetvényt ápoltam.

A meggy

Boszniát leszámítva sehol nem ettem meggyet, így az utazásaimat gyakran igazítom a júniusi meggyszezonhoz, amikor egyébként is örömmámorban lebegek a frissen szedett ribizlivel, ropogós cseresznyével, illatos eperrel és áfonyával telt sorok között a piacon. Az éretten leszedett, háztáji gyümölcsöknek, a nénik kosarából előbukkanó szúrós uborkának, a föld szagától illatos paradicsomnak pedig égen-földön nincs párja.

A sült szalonnás zsíros kenyér

Ehhez emberi erőforrás híján nem jutok hozzá, mert a férjem és a barátaim meglehetősen ódzkodnak a forró zsírral csepegtetett, friss hagymával gazdagon megrakott kenyérszeletek, és egyáltalán a szalonnasütés koncepciója ellen. Én meg (még) nem szántam rá magam arra, hogy tábortüzeket idéző szalonnasütések idilljét csak úgy önmagamnak teremtsem meg.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bóta Évi | Food stylist (@evi_bota) által megosztott bejegyzés

A parenyica sajt

Igaz, nem hungarikum, de a fenti négy ország boltjaiból hiányzik. Az íze utáni vágyódásom minden alkalommal a mohácsi bevásárlóközpont felé kormányozta a kocsit, amint átléptük az országhatárt Udvarnál. A lányommal közösen rajongunk az általa csak „tekerem-sajtnak” nevezett finomságért, aminek igazán különleges verziója a nyíregyházi piacon található: házi készítésű, füstölt, és friss. 

A bodzaszörp

Bodzafákkal szegélyezett utak Szarajevóban is vannak, de úgy tűnik, bódítóan édes illata elegendő örömforrás a helyieknek, és nem kotyvasztanak belőle szirupot, azaz bodzaszörp készítésében szintén mi, magyarok jeleskedünk. Virginiában némelyik IKEA árul a bodzaszörphöz hasonló szirupot, így árufeltöltéskor magyar körökben kisebb zarándoklat indult a svéd áruházak felé a keleti parton.

A fehérrépa

Nem tudom, a világ többi részén mit csinálnak a petrezselyem gyökerével, de mivel sehol nem kapni, nekem a húsleveshez és a borsóleveshez úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. (Nem. Sokkal jobban.) Fehérrépamentes időkben a színe és a hasonló alakja miatt paszternákot tettem a látszat kedvéért a levesbe.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@damian_konyhaja által megosztott bejegyzés

A gesztenyepüré

Azt hiszem, ez nem igényel magyarázatot.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bulgakov Café (@cafebulgakov) által megosztott bejegyzés

Két kakukktojás: a paradicsomleves édesen és a fröccs

Zöldségekkel gazdagon megrakott, hideg gazpachónak vagy bazsalikomos olasz párjának is nehéz ellenállni, de a mi édes verziónk szerintem felülmúlhatatlan. Szerencsére ez bárhol elkészíthető, és gyakran rá is fanyalodok. A fröccs esetében sincs semmi akadálya a házi megoldásnak, és időnként a férjem is nyúl a szódavíz után a nyári nagy melegben. Csak egy csipetnyi Kazinczy utca és néhány barátnő hiányzik a teljesség érzéséhez.

A sor folytatható, és lakóhelytől, egyéni ízléstől függően variálható.

Neked mi hiányzik?

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett szerzőnk írása és szívesen olvasgatnál még tőle vagy utaznál el vele messzire gondolatban, akkor feltétlenül nézd meg a Facebook-oldalát is!

Kiemelt kép montázsa: Pexels.com, Getty Images/Westend61, Instagram/salt_wine_friends