„Beszéd helyett inkább rajzolok... kevesebb teret enged a hazugságnak!” – Le Corbusier immár a világörökség része
A világörökség ismét gazdagodott. Tizenhét épület érdemelte ki a jelentős címet. Ki ez a sokoldalú férfi, akit a svájci tízfrankos bankjegyen naponta százezrek látnak? Aki könyvet írt, szobrászkodott, bútort tervezett, festett vízfestékkel és olajjal, aktrajzokat készített Josephine Bakerről? És aki „egyébként" építész volt, s korának kiemelkedő nagyjai között Le Corbusier néven vált világhírűvé? Csáky-Nagy Krisztina írása.
-
A világ megismerése = művészet
A svájci-francia származású építész, a plasztikus formálás mestere gyermekkora óta fogékony volt az alkotás iránt. Művészeti tanulmányai mellett a világ megismerése jelentette számára az igazi iskolát, valami újat keresett. Bejárta Európát, és amikor tehette, távolabbra is kitekintett. Az autodidakta építész ámulattal szemlélte a városok szerkezetét, az épületek, a vizuális kultúra lényegi elemeit. A megfigyelés és tapasztalat elsőrendű a számára, mesterien kiragadta a korábbi évszázadok műveinek izgalmas részleteit, elődei, valamint a neves kortársak továbbgondolható megoldásait, és öt pontban fogalmazta meg, mit tart az építészet elfogadható alapelveinek, megteremtve ezzel a modern építészet támpontjait.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mintha nulláról kezdte volna megfogalmazni, mi is az az építészet
Úgy vélte, nélkülözhetők a közelmúlt túlzásai, cirádái. Amire szükség van, az a fény, a tér, a rend és a funkció, valamint a korszerű, gyártható megoldások. Szerinte nincs már létjogosultsága a túldekorált szecessziónak, az Art Deconak, és bár az arts and craft kedvelt, mégis ellentmond az ipari forradalom vívmányainak. Bizonyos értelemben a puritán, ésszerű megoldások izgatták. De volt még valami, ami naggyá tette.
A természeti környezetet játszópajtásnak választotta, a közös játék két fő szabálya pedig az alázat és tisztelet. Ezzel vonta be munkáiba a szárnyalás lehetőségét, rávilágított arra, hogy az épület nem ragadhat ki mindent a természetből.
Tetőkertek alkalmazásával előszeretettel adta vissza azt, amit elvett
Néha lábakra emelte az épületet, meghagyva alatta zöldterületet. Rávilágított: a pillérváz remek lehetőség arra, hogy egyénre szabhatóvá váljék az alaprajz. Mentesítette a homlokzatot a teherviseléstől, amely ezáltal szabadon alakítható megoldásokra adott lehetőséget. Törekedett arra, hogy a bent és kint a lehetőségekhez képest egybeforrjon, egységet képezzen. Beengedte a fényt, nyitottá tette a belső tereket a külvilág hatásai felé. Ennek érdekében szorgalmazta a szalagablakok alkalmazását is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szerette a szépet, a színeket, a formákat, az anyagok sajátosságait
Hitt abban, hogy szükség van vasbetonra, üvegre, acélra, mert a korszerű anyaghasználat fellendíti az ipart, és fejleszti az építészetet. Ha úgy tartotta kedve, festett, szobrokat készített, bútorokat tervezett, vázlatok ezrei vették körül. Élénk eszmecserét folytatott kortárs celebekkel, festők, színészek, politikusok, művészek társaságában forgolódott otthonosan. Feltöltődés volt számára az alkotói élet, eggyé vált a munka és a hobbi. Zseni volt, szorgalmas és kitartó, és erős jellem, aki születési nevét is lecserélte, és tette világhírűvé a nagyszülői nevet.
Mindaz a sok újítás, amit lehetőségként felkínált és alkalmazott, meghatározó és nélkülözhetetlen a XX. századi építészetben, amelyek a környezet megkímélésére és a társadalom igényeire kölcsönösen reagálva érdemelték ki a rendkívüli visszajelzést. A gazdag életút jelentős elismerése az Unesco döntése. Le Corbusier 1965-ben 78 éves korában halt meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csáky-Nagy Krisztina
Képek: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ nationaalarchief.nl/ Bilsen, Joop van / Anefo
