Lenin elvtárs szerelmi élete – Két nő osztozott a bolsevizmus atyján

–

„Minden sikeres férfi mögött áll egy nő” – tartja a mondás. Lenin történelmi megítélése enyhén szólva is vegyes, ám a bolsevizmus atyja a maga területén voltaképpen sikeresnek mondható. És nem is egy, hanem két asszony állt mögötte: a törvényes felesége és az ország-világ előtt felvállalt szeretője, akik ráadásul a legjobb barátnők voltak.

Nem túl csinos, de jó elvtársnő

Nagyezsda Krupszkaja, Lenin felesége 1869. február 26-án, Szentpétervárott látta meg a napvilágot. Mint oly sok forradalmár, ő sem volt mindig ateista: „Magányban nőttem fel, anélkül, hogy a gondolataimat vagy a kívánságaimat megoszthattam volna másokkal. Isten volt az egyetlen, aki megértette az emberi lélek rezdüléseit” – írja már felnőttként egy visszaemlékezésében.

A középiskolát kiváló eredménnyel végzi el, majd pedagógusnak készül, ám felsőfokú tanulmányait végül nem fejezi be, és egy szentpétervári esti iskolában kezd tanítani fizikai munkát végző felnőtteket. Egyre inkább elköteleződik a munkásosztály irányába. Rendszeresen megfordul marxista összejöveteleken – a forradalmárok között új családra talált, sőt több udvarlója is ezekből a körökből került ki.

Leninnel – akkor még Vlagyimir Iljics Uljanovval – szintén egy gyűlésen találkozik, a szépreményű jogászhallgató pedig valósággal megigézi.

A csodálat korántsem kölcsönös: Lenint – legalábbis az első időkben – nem különösebben vonzza az átlagos megjelenésű lány. Az orosz népről folytatott hosszú beszélgetéseik alatt azonban egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Esküvő a tajgán

Lenin mozgalmi tevékenységével – akarata ellenére – felhívja magára a hírhedt cári titkosrendőrség, az Ohrana figyelmét. Börtönbe kerül, majd a szibériai Susenszkojéba száműzik. A falucska a Léna folyó közelében fekszik: ez ihleti a Lenin, vagyis a „Léna embere” mozgalmi nevet, amit majd az egész világ megismer.

Hamarosan Nagyezsda is lebukik. Amikor megtudja, hogy rá is száműzetés vár, azon van, hogy a kényszerű távollét éveit imádott Vlagyimirja mellett tölthesse. A hatóság – meglepő módon – áldását adja a szokatlan kérésre, egy kikötéssel: a fiataloknak ott helyben össze kell házasodniuk.

Így toppan be Nagyezsda váratlanul, anyja kíséretében a Lenin átmeneti otthonául szolgáló susenszkojei házikóba. A kvázi vőlegény értetlenül áll a helyzet előtt, de imponál is neki a nő eltökéltsége. Hamarosan oltár elé állnak – szó szerint, mert az apró településen ez az egy lehetőség van a házasságkötésre –, amit ateistaként meglehetősen komikus pillanatként élnek meg. A történészek hajlamosak a frigyet két elvtárs szövetségeként beállítani, egyes források pedig azt állítják, hogy az újdonsült feleség még félre is lépett egy másik száműzöttel. Ám

Nagyezsda elmondása szerint ő és férje ifjonti hévvel szerették egymást ezekben az időkben.

A maga módján feminista

Lenin száműzetése utáni első útja Moszkvába vezet, ott azonban kontroll alatt érzi magát, a legkevésbé sem alaptalanul. Így áttelepül Zürichbe, ahonnan többé-kevésbé zavartalanul szervezheti az egymástól elszigetelve működő marxista sejteket. Ahogy lehet, a felesége is követi az illegalitásba. Egy minden komfortot nélkülöző szobában kell meghúzniuk magukat, ám Nagyezsdának ez sem szegi kedvét. Odaadással gondoskodik a férjéről, és a munkában is segít neki, még Iszkra – magyarul: Szikra – című lapjuk szerkesztésében is közreműködik. A maga módján azonban feminista is, aki mindennél fontosabbnak tartja, hogy a nők tanuljanak. Éppen ezért újságot indít számukra Rabotnyica, azaz Munkásnő címmel. A „kommunista magazin” hasábjain az olyan nőinek tartott témák mellett, mint a lakberendezés vagy az öltözködés, forradalmi tanok is helyet kapnak.

Inessza – szerelem első látásra

Egy rövidebb genfi kitérő után Párizsba teszik át a székhelyüket. Végre emberhez méltó körülmények között élhetnek, köszönhetően Lenin anyjának, aki immár sokadszorra segíti ki pénzzel a marxizmus ügyén buzgólkodó fiát.

A házasságuk minden korábbinál kiegyensúlyozottabb – mígnem Lenin egy kávéházi összejövetelen megismer egy feltűnően csinos hölgyet, aki azonnal leveszi a lábáról.

A hölgy, Inessza Armand, egy francia színész és egy angol származású orosz nő gyermekeként született Párizsban, 1874. május 8-án. Bohém apja elhagyja a családot, az anyja pedig nehezen boldogul egyedül, ezért a Moszkva melletti Puskinóban élő rokonaira bízza a kicsit. Inessza a legjobb nevelésben részesül, ám képtelen feldolgozni, hogy a szülei lényegében eldobták maguktól. A sérülés lázadásban nyilvánul meg: Inessza senkit és semmit nem tisztel, a férfiakról pedig különösen rossz véleménnyel van. Egy végtelenül türelmes, és nem mellékesen nagyon is jómódú ifjúnak, Alekszandr Armandnak mégiscsak sikerül megszelídítenie, olyannyira, hogy össze is házasodnak. Ám néhány idillinek tűnő év után Inesszán – immár négygyermekes anyaként – ismét felülkerekedik nyughatatlan természete.

Botrány és tragédia

Viszonyt kezd férje öccsével, aki még nála is tíz évvel fiatalabb (egyébként őt is Vlagyimirnak hívják). Fittyet hánynak a diszkrécióra: eszük ágában sincs titkolni a kapcsolatukat, ráadásul abban a puskinói házban élnek, amit a lovagias férj, Alekszandr bocsát rendelkezésükre. Hamarosan megszületik közös gyermekük, Andrej is. Vlagyimir ugyancsak Marx követője, eszméivel megfertőzi Inesszát is. Míg a férfi világmegváltó terveket szövöget, a nő a prostituáltak ügyét tűzi a zászlajára. Minderről a hatóság is értesül, aminek börtön lesz a vége. Inesszát a férje közbenjárására kiengedik, ám nemsokára ismét letartóztatják, majd az Északi-tengerhez száműzik. Az időközben szabaduló Vlagyimir Nizzába utazik, remélve, hogy ott majd kigyógyítják a tuberkulózisból, amit a börtönben kapott. Inessza, mit sem törődve a rá leselkedő veszélyekkel, utánaszökik. A kezelés azonban nem segít szerelmén – Vlagyimir a karja közt hal meg.

A megtört asszony Párizsban kezd új életet, aminek aztán Lenin is része lesz.

Összeáll a trojka

Lenin lényegében legalizálja a kapcsolatukat, így Inessza megismerkedik Nagyezsdával is, aki kész elfogadni az új helyzetet, sőt, kolléganők, majd barátnők is lesznek a szeretővel. Gyakran vigyáz Inessza gyerekeire, talán azért is, mert neki nem adatott meg az anyaság.

Időközben Inessza és Lenin kapcsolata egyre szorosabbá válik. Látja ezt Nagyezsda is, többször felajánlja a válást férjének, akinek azonban esze ágában sincs lemondani a nőről, aki mindvégig kitartott mellette.

A házaspár Krakkóba költözik. Itt alapítja meg Lenin új lapját, a Pravdát – jelentése: Igazság –, amit Szentpéterváron is terjeszteni szeretne, ezért megkéri Inesszát, hogy személyesen mozgósítsa oroszországi kapcsolatait az ügy érdekében. A nő igent mond a küldetésre. Hamis papírokkal lépi át a határt, ahol felismerik ugyan, de futni hagyják annak reményében, hogy majd elvezeti a hatóságot a mozgalom meghatározó alakjaihoz. Ám egy feminista gyűlésen mégiscsak letartóztatják – megint csak a jó Alekszandr siet a segítségére, így Inessza csatlakozhat Leninékhez. Ám a szerelmi háromszög mélypontra kerül: Nagyezsda szemműtéten esik át, Leninben pedig feltámad a lelkiismeret, szakít Inesszával. Az elhagyott nőnek nemcsak Lenin, hanem Nagyezsda is hiányzik, és ez minden bizonnyal fordítva is így van. Nem bírják sokáig egymás nélkül: a hármas Bernben áll össze újra, ahol már mindannyian egy fedél alatt élnek.

Együtt ügyködnek a Szovjetunió megalapításán

Itt kapják a hírt 1917 márciusában, hogy Oroszországban kitört a forradalom. Leninék a német titkosszolgálat közreműködésével a híres leplombált vonaton jutnak el Szentpétervárra. A forradalom győzelme után Inessza megsértődik, mert egy másik elvtársnő kapja meg az a pozíciót, amit magának szánt volna. Újra megpróbálják Alekszandrral, de a szíve hamar visszahúzza a „trojkába”.

Lenin és két asszonya együtt ügyködnek a Szovjetunió megalakításán a Kreml falai közt. Lenin – talán kárpótlásképpen – megteszi Inesszát a parasztügyek felelősének, ami azonban túl nagy falat számára: a hatalmas ország lakosságának túlnyomó részét éppen a parasztok teszik ki. Testileg-lelkileg egyaránt megroppan. Lenin pihenni küldi, a szanatóriumban azonban kolerát kap, és szervezete 1920. szeptember 24-én feladja a küzdelmet. Nagyezsda írja a nekrológját, a koporsóját pedig maga Lenin viszi. A házaspár elvállalja a kis Andrej gyámságát, aki „igazi kis bolsevikként” különösen közel áll a szívükhöz.

Baljós árnyak

Nagyezsda továbbra is aktív. Nagyrészt az ő nevéhez kötődik a szovjet népoktatási rendszer, amelynek fókuszában a kommunista nevelés áll.

1921-ben Lenin agyvérzést kap. Érzi, hogy közel a vég, és nem akar elvarratlan szálakat hagyni maga mögött, ezért levélben azt kéri a kongresszustól, hogy a hatalmával mindinkább visszaélő Sztálint távolítsák el a posztjáról. Ugyan a levelet csak Nagyezsda bonthatja fel, Sztálin mégis értesül annak tartalmáról – vélhetően a felesége révén, aki Lenin titkárnőjeként dolgozik.

Megfenyegeti Nagyezsdát, hogy bíróság elé állítja, sőt az asszony egyik barátnőjét jelöli majd ki Lenin hivatalos özvegyéül.

Egymás közelében nyugszanak

Leninnek ekkor még sikerül megvédenie a feleségét. 1924-es halála után azonban Nagyezsda kénytelen együtt dolgozni Sztálinnal, de már a következő évben szembeszáll vele. Sztálin ismét megfenyegeti, az asszony azonban nem ijed meg: provokatív hangú levélben zárja rövidre a vitát. A sértett Sztálin jóval később mégis elégtételt vesz: 1939-ben a február 26-i születésnapjára mérgezett tortát küld Nagyezsdának. A nő rosszul lesz, kórházba viszik, ahol másnap meghal. A holttestét azon nyomban elhamvasztják, a hamvait tartalmazó urnát maga Sztálin viszi az utolsó úton. A hármas tagjai egymáshoz közel, a Kreml falánál nyugszanak.

Mezei M. Katalin

Forrás: Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai. Kossuth Kiadó, Budapest, 2012