Vannak az átlagos konyhai balesetek – és vannak azok, amikor egy kabaréjelenetben találod magad, mert valami pukkan, robban, esik, törik… Te meg kínodban csak röhögsz. Vagy nem…

Az erdélyi ember novembertől decemberig a pincébe jár, hogy slagjával belefújjon a káposztalébe. Érdekes figurának tűnik ilyenkor: mivel küldetést teljesít, messziről elkerüli a boroshordóját, kidülled a szeme, megtelik az arca levegővel, és úgy fújja a sós-savanyú vizet, mintha csak trombitálna odalent. Leginkább pityókászsákok, csüngő szalonnák és télire eltett befőttek között. Jó hidegben.

Egy nő, aki ki nem állhatja a monotóniát. Férfiak hada, akik megpróbálják levenni a lábáról, de aztán belezuhannak a szokások medvecsapdájába. Egy fess úr, aki tele van meglepetéssel. Egy farkaséhes étteremtulajdonos és egy kipucolt frigó. Végül egy kaliforniai saláta, ami meghódította a világot.

A dán fahéjas csiga szerelembe esett az amerikai palacsintával, a kettő keverékéből pedig valami egészen csodás dolog került ki! De ha ez nem lenne elég, hoztunk neked egy parádés őszibarackos édességet is, ami abból az államból származik, ahonnan az Elfújta a szél írója, Margaret Mitchell is!

Mivel a honvágyam csak az otthonról hozott ízektől enyhül, ezúttal székelykáposztát főzök. Margit nénje-félét, de magyar fogást Magyarországon – és egy kicsit büszke is vagyok, hogy kezdek „beilleszkedni”. Bár a magyar fogásomnak még mindig otthoníze van, de ezt nézzétek el nekem.

A leves egy igazi kulináris ölelés, belülről kifelé melegít. Az ember nemcsak jóllakott, de „belakott” is lesz tőle, ahogy minden porcikáját átjárja a levesben rejlő életerő. Nagymama gyöngyöző húslevesétól az 5 elemes konyháig arra voltam kíváncsi, mire taníthatnak minket a levesek.

Noha a gyerekkorom őszeinek zakuszkaillatuk van, bármennyire keresem is Budapesten, nem találom a jól ismert füstös évszakot. A vinettás, a paprikás, a paradicsomos, a hagymás őszt. Semmi hazai nincs a levegőben, így már-már beletörődöm, hogy idén bizony zakuszka nélkül maradok. Aztán gondolok egy nagyot.

A serpenyőt, amiben nagymamám főzőcskézett évtizedekig, most én használom, hidat alkotva múlt és jelen között, így diskurálunk mi ketten a fejemben, miközben a miskulanciából kisülnek a poffertjék, azaz a gömb alakú holland palacsinták.