–

Ma már szerencsére nem kell beházasodni egy portugál halászcsaládba, jóban lenni a piacon a halas kofával, vagy külföldre utazni ahhoz, hogy az ember hozzájusson a tengerek és óceánok ehető élőlényeihez.

Ha nem is minden sarki közértben, de a nagyobb élelmiszer-áruházakban simán szert lehet tenni tengeri halra, tenger gyümölcseire. Utóbbinál viszont mindig alaposan vizsgáld át a csomag tartalmát.

Én speciel soha nem veszek olyat, ami halpárizsival, azaz surimivel van felturbózva, annak ugyanis körülbelül annyi köze van a tengerhez, mint nekem Coco Chanelhez, ha befújkálom magamat a róla elnevezett, aluljáróban vásárolt parfümmel. A surimi (gyártótól függően) általában 30-50 százalék halpürét tartalmaz, a többi tojásfehérje, keményítő és víz. Bár rákrudacska néven is forgalmazzák, a rákjelleget csak aroma formájában ölti magára. Egy szó, mint száz: hagyjuk az iparilag feldolgozott termékeket másra, együnk inkább friss halakat!

Szardínia No. 1 (két főre)

400 gramm szardíniát folyó víz alatt óvatosan átöblítek (tényleg finoman kell vele bánni, mert amilyen kis delikát a szervezete, könnyedén összenyomódik, és széttrancsírozva sokkal kevésbé lesz dekoratív a megjelenése), konyhai papírtörlővel leitatom róla a vizet, majd a következő keverékbe forgatom: 2 összezúzott fokhagyma, 1 evőkanál jó minőségű francia mustár, 2 evőkanál frissen facsart citromlé, 1 evőkanál oregánó, 1 kiskanál pirospaprika, 2 evőkanál ropogós pirított hagyma, só, bors, 3 evőkanál olívaolaj. Ezután tepsire fektetem, és körülbelül 20 perc alatt 200 fokon megsütöm.

Az ujjnyi méretű szardíniában sok minden csodálatos, például nem ez a legdrágább hal a világon, és a pucolásával sem kell bajlódni. Ha nincs rajta a feje (és kereskedelmi forgalomba általában már úgy kerül, mint ahogy VIII. Henrik több felesége is végezte), akkor meg tényleg nincs vele szinte semmi gondod.

A sütés során még a gerince is annyira roppanóssá válik, hogy simán meg lehet enni. A frissen sült szardíniákat kevert salátával és egy pohár száraz fehérborral burkoltam be vacsorára, méghozzá egy bús hétfőn, amitől rögtön szivárványosabb kedvem lett. Csempéssz te is egy kis ízes luxust a hétköznapokba!

Szardínia No. 2 

Az átöblített, szárazra lapogatott halakat ezúttal pesztóba forgattam bele. Ha rohanós napod van, nyugodtan használd a boltit, de ha kicsit jobban ráérsz, érdemes megcsinálni frissen (arról nem is beszélve, hogy anyagilag is jobban megéri), akár egy nagyobb adagot is, a maradékot szétporciózva (például jégkockatartóban lefagyasztva, majd különszedve a kockákat egy zacskóban vagy dobozban mehet is a mélyhűtőbe, ahol hat hónapig zokszó nélkül eláll; keverheted levesbe, tésztába, rizottóba, pizzaszószba, pakolhatod sült húsokra, grillsajtra, de salátával összeforgatva sem utolsó. Miért is lenne, amikor tele van mindenféle finomsággal?) Vegyél egy nagy csokor friss bazsalikomot, majd aprítógépben keverd össze két-három-négy gerezd fokhagymával, olívaolajjal, sóval, borssal, fenyőmaggal, parmezánnal, és kész is vagy. Én nagy rajongója vagyok.

A pesztóval összesütött szardíniákat ezúttal bruschettára pakoltam. Nem tudom, van-e a bruschettánál egyszerűen jobb dolog a világon, de gyanítom, hogy nincs. Sütőben is készítheted úgy, hogy mindkét oldalát megkened olívaolajjal, de én jobb szeretem úgy, hogy a bagettszeletek mindkét oldalát serpenyőben pirítom meg, néha mellédobva csak úgy, az illata kedvéért egy félbevágott fokhagymát. A bruschetták felére ment a pesztós szardínia, a másikra pedig apróra vágott illatos, aranypettyes paradicsom, sóval, bazsalikommal és extra szűz olívaolajjal összekeverve. La-Ko-Ma!

Paella kolbásszal, tenger gyümölcseivel

Ha belekóstolsz a spanyolok népszerű fogásába, el fogod sírni magadat, részben a gyönyörűségtől, részben a gondolattól, hogy a mediterrán kisgyerekek ezt ehették, míg mi a menzás rizses hússal kínlódtunk a szocializmusban.

Na de éppen ezért kell most bepótolnunk mindent, és annyi ínycsiklandó halas fogást megennünk, amennyi csak belénk fér! 

A legjobb, ha alaplének van otthon egy fél liter elmentett húsleves (én szinte heti rendszerességgel főzök, így ha frissen nem, a mélyhűtőben garantáltan van). Olívaolajon megdinsztelek egy felaprított vöröshagymát, majd arra megy a kolbász, fokhagyma, felaprított kaliforniai paprika, végül egy-másfél bögre rizs. Ezúttal paella fűszerkeveréket használtam (egy ázsiai boltban vettem a Fővám téren), ha ilyened nincs, akkor mehet rá ennél a pontnál sáfrány, pirospaprika. Amikor a rizs lepirult, elkezdem felöntögetni a mellette lazán gyöngyözve forró alaplével, annyival, hogy elfedje (aztán ezt újra és újra utánatöltöm, annak fényében, hogyan szívja magát tele vele a rizs. Megy bele még 300 gramm paradicsom, majd amikor már majdnem kész van, a tenger gyümölcsei. Fedő alatt 5-8 percig főzöm, végül petrezselyemmel szórom meg, és frissen facsart citrommal ízesítem.

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak