Ha altertejre váltanál – Zab-, kókusz- és rizsital, házilag (Recepttel!)

–

Engem elsősorban a klímaszorongásom, majd az etikai érvek indítottak el az úton

Így teret adtam a kíváncsiságomnak, és a másfél százalékos tehéntej helyett valamelyik növényi alapú helyettesítőjét emeltem le a polcról. A barátnőim, akik laktózérzékenységük miatt akkor már túl voltak néhány próbakörön, azt tanácsolták, hogy a rizstejjel kezdjek, az finom, édeskés. Egész jó volt, de nyilván a lehető legolcsóbb verziót tettem a kosaramba (ami még így is duplája volt az átlagos tej árnak…), majd otthon szörnyülködve olvastam, mennyi fölösleges stabilizáló anyag és cukor van egy készen vásárolt alternatív tejben.

Azért mégis folytattam az új ízekkel való barátkozást, néha már a kávézókban is altertejjel kértem a tejeskávém – itt leginkább a zabtejet ajánlották a baristák, mert az szépen habosítható. Végül a mindennapokban megállapodtam a kókusztejnél, de aztán előtérbe került a kezdeti misszióm, a környezettudatosság, és elkezdtem kutakodni, hogy tényleg jobb-e a bolygónak, ha nem a kisboci elől iszom meg a tejet, hanem inkább támogatom a kókuszpálma-maffiát…

Nincs egyértelmű válasz

A tehéntej vs. altertej vitában vannak bőven érvek és ellenérvek, senkit sem akarok téríteni egyik vagy másik irányba, de érdemes utánaolvasni egy-két dolognak, hogy árnyaltabban lássuk a kérdést. Ami engem illet, egyelőre arra jutottam, hogy mindkét lehetőséget szeretném fenntartani.

Költséghatékonysági szempontból pedig kipróbáltam, sikerül-e otthon a növényitej-készítés komolyabb gépek nélkül is. Jó hír, hogy igen!

Különösebb szakértelem sem kell hozzájuk, csak az alapanyag (jelen esetben: zabpehely, kókuszreszelék, rizs), víz, egy turmixgép vagy botmixer, és egy pamutból vagy vászonból készült kendő/zsák, amin átsajtoljuk a kész cuccot. Meg ha szeretnénk, néhány ízesítő: méz, datolya vagy agavészirup, vaníliakivonat, fahéj, kakaó… ízlés szerint. Az arányok szabadon változtathatók attól függően, hogy sűrűbb vagy vizesebb végeredményt szeretnénk, illetve, hogy mennyit bír el a turmix/aprítógépünk. 

Kis kitekintés, mielőtt belekezdünk: az Európai Bíróság 2017-es szabályozása alapján a gyártók nem hívhatják „tejnek” a nem állati eredetű termékeket, ezért láthatunk a boltok polcain például zabitalt és nem zabtejet. Én az egyszerűség kedvéért ebben a cikkben továbbra is tejként fogok hivatkozni az említett italokra, remélem, nem bánjátok.

Zabtej

Seperc alatt kész a mutatvány, az idő nagy része leginkább a mosogatással telik… 50 gramm zabpelyhet fél liter vízzel összeturmixolunk – nagyjából fél perc alatt. Ha szeretnénk édesíteni, ízesíteni, azt már az elején tegyük meg. Amikor minden jól elkeveredett, egy tál fölött öntsük bele a masszát egy tiszta, lazább szövésű anyagba, ami átereszti folyadékot, és az utolsó cseppig „fejjük ki” a zabot. A végén öntsük egy üvegbe a löttyöt, két-három napig eláll így a hűtőben. Felbontás előtt mindig rázzuk fel, mert az esetleges szilárdabb darabok szeretnek leülni az üveg aljára.

Ha a bolti verziók közül is a naturálisabb ízvilágot választanátok, nem fogtok csalódni, teljesen hasonlít a tejre ízre is, állagra is.

Szerintem szuperül passzol édességekbe, a reggeli kávéban is nagyon finom, amihez melegítés után még habosítani is sikerült a tejet! A visszamaradt „trutyi” is újrahasznosítható: mehet zabkásához alapnak, házi müzliszeletbe vagy vegán kókuszgolyó is készülhet belőle.

Kókusztej

Kicsit időigényesebb, de annyira mesés a végeredmény, hogy bőven megéri. Fél liter vízben forrásig főzzük az 50 gramm kókuszreszeléket, pár percet bugyogtatjuk így, majd állni hagyjuk, hogy fellazuljanak a kókuszdarabkák. Öt perc után mehet is a botmixerbe, és további öt percre van szükség, hogy kicsapódjon mindenféle zsír a beáztatott reszelékből. Végül ugyanúgy átszűrjük egy tiszta zsák vagy kendő segítségével, mint a zabtejet, üvegbe töltjük, így két-három napig hűtve eláll. A tetején ki fog ülni a zsírréteg, de melegítés után nyoma sem marad.

Olyan csodás kókuszos italt kapunk utána, hogy szerintem egyik bolti márka sincs ilyen finom!

Sok mindenhez szeretem használni: házi granolához vagy tejberizshez, de a kávéba is szuper, és ha nem teszünk bele édesítőt, krémlevesekben is megállja a helyét. A megmaradt kókusztörmeléket kiszárítás után ismét fel lehet használni eredeti funkciójában.

Rizstej

Maradékmentő ötletnek sem utolsó, nálunk például gyakran marad egy adag rizs. A már megfőtt szemeket felöntjük háromszoros mennyiségű vízzel, majd következhet a turmixolós rész. Az ízesítésnél ne felejtsünk el egy csipet sót hozzáadni, ez fogja kihozni az ízeket. Pár perc turmixolás elég, hogy nagyjából minden szemet kásásítsunk, és meg is érkeztünk a már jól ismert szűrős, „fejős” részhez. Fontos, hogy a turmixgépből a legutolsó morzsáig kiszedjünk mindent, így lesz benne az italunkban az összes zamat. Tiszta üvegbe töltve akár három-négy napig is eláll a hűtőben.

A három közül nem ez lesz a kedvencem, mert elég sűrű állagot kaptam, de valamihez nagyon jól illik ez a tömörség is. Például epres-banános smoothie-ként igazán finom volt, emellett még zabkásában mertem kipróbálni, ez is ízlett. És mivel a „kaját nem dobunk ki”-elvet hallgattam egész gyerekkoromban, így itt is azt ajánlom, hogy a visszamaradt részt forgassátok bele tejberizsbe vagy másba, ahová úgyis használnátok főtt rizst, fel sem fog tűnni a jelenléte.

Deli Csenge

A képek a szerző tulajdonában vannak