A keresett kifejezés: "gyerekbántalmazás"
Összesen: 66 db találatMegváltozhat-e egy bántalmazó? Mit tehet az egyén egy bántalmazó kapcsolatban ma Magyarországon? Milyen állapotban van a magyar áldozatsegítő rendszer? Szakemberek és túlélők közösen keresték a választ a kérdésekre, a megoldást a hiányosságokra.
Körülöttük sincs kolbászból a kerítés…
Egy magyar felmérés szerint az LMBTQ-gyerekek több mint 80 százalékát éri verbális zaklatás az iskolákban, de a szekálás és akár erőszakba torkolló bántalmazás más csoportokat sem kerül el az oktatási intézményekben. De kinek a védelmére számíthatnak a gyerekek: a túlterhelt tanárokéra vagy a szellemként felbukkanó, szintén túlterhelt iskolapszichológusokéra, akiknek sokszor csak az önszorgalmukon múlik a szakmai tudásuk tágítása?
Egy bántalmazás történetének megítélése gyakran az „elhiszem vagy nem hiszem el” kérdéskörre korlátozódik, ami viszont attól is függ, nekünk milyen személyes tapasztalataink vagy tudásunk van a problémáról, illetve mennyire vagyunk képesek elfogadni, hogy a világban olyan dolgok is megtörténhetnek, amelyek ellentétesek a mi élményeinkkel. Ezt járta körül jogász szakértőnk, dr. Gyurkó Szilvi.
Egy valóságshow, amelyben óvodás és bölcsődés (!) korú gyerekek egyedül jönnek-mennek az utcán, vásárolnak, tisztítóba küldik őket, átkelnek az úttesten… és mindezt kamerák veszik. Szabó Anna Eszter megnézte – és kiborult.
„Nem hiszem, hogy Csáth Gézának, József Attilának vagy Stephen Kingnek valaki valaha is felhánytorgatta volna, hogy miért ilyen búvalbaszottak” – írja Nyáry Luca. Szerinte a női szerzőktől még mindig sokan azt várják el, hogy kellemesen szórakoztatók és üdítően vidámak legyenek.
Tyúkketrec az ablakban kisgyerekek számára?! De miért? El tudod képzelni?
Mi a teendő, ha úgy érzed, közeli hozzátartozód, barátod, kollégád nincs jól? Ha azt látod, hogy olyan irányba halad, amivel rosszat tesz magának? Hogyan segíthetsz, meddig terjed a kompetenciád? Mi van, ha a segítő szándék rosszul sül el? Szabó Anna Eszter édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal erről beszélgetett. Olvassátok el!
Tudjátok, mire jöttem rá? Hogy inkább tartson x-y vadidegen pocsék anyának, mint hogy a gyerekem autó alá rohanjon. Inkább érezzék miattam magukat minden idők díjnyertes anyukáinak tömegek, mert nekik megy póráz nélkül, nekem meg nem. De nem kockáztatok.
Az erőszak nem olyan, mint a limbó, amiben a szülők, ha úgy tartjáa kedvük – segítő céllal –, picit feljebb emelik a lécet. A küszöb, a tolerancia a nulla. Zéró. Egy fontos kutatás nyomán kibontakozó kommentháború legalább annyira tanulságos, mint maga a kutatás.