Viszlát, síszezon? – Az Alpokban eltűnő hó és jég hatása Magyarországra is begyűrűzik

–

Veszélyben a megélhetés

„Idén a Pireneusokban található síterepek nagy része nem tudott kinyitni az év végi ünnepekre, ami az egyik főszezon, és ez óriási veszteséget jelentett nekik. Nyilván ennek hatására a síelők is elbizonytalanodnak, innentől kezdve nem fognak előre foglalni hosszú távra a kisebb sítelepekre, hiszen nem lehet tudni előre, hogy lesz-e hó, vagy sem” – mondja Makray Ádám, aki húsz éve foglalkozik síutak szervezésével, jelenleg egy francia síközpontban üzemeltet szállodát.

Egyre feljebb kell menni

„A vendégek és a szolgáltatók is elindultak a magasabb területek felé. Ennek hatására ezek a pályák egyre drágábbak és zsúfoltabbak lesznek. De legalább hóbiztosak is. Egyelőre. Mert a klímaváltozás hatásait ők sem kerülhetik el”

– írja Iliás-Nagy Katalin, Ádám gondolatait összefoglalva.

Európa az átlagnál is jobban melegszik

„A kontinens jelentős része a sarkkör közelében és azon túl helyezkedik el, és ezek a területek kétszer gyorsabban melegszenek, mint a bolygó felszíne átlagosan. Az Északi-sarkvidékhez hasonlóan, a Föld magashegyi zónái is a globális átlagnál jobban melegednek, és ez igaz az Alpokra is. Az éghajlati rendszer visszacsatolásai és a légköri áramlatok módosulásai mind hozzájárulnak ehhez” – mondja Lehoczky Annamária éghajlatkutató.

Ha hullik, nagy kincs

„Svájcban 3000 négyzetméteres fényvisszaverő műanyag fóliával takarták le az Andermatt közelében lévő Gurschen-gleccser egyik lejtőjét, hogy így akadályozzák vagy legalábbis csökkentsék a nyári időszakban a hó olvadását. A gleccser teteje 20 méterrel alacsonyabban van, mint az 1990-es években volt, és a következő 15 évben újabb 20 méteres süllyedés várható” – írja Iliás-Nagy Katalin. 

„A kisebb üdülőhelyek egyszerűbb megoldásokkal próbálkoznak, a lehullott hóval próbálnak jól gazdálkodni. A havat a hideg időben összegyűjtik, majd 40 cm-es faforgácsréteg alá helyezik. Ez felszívja a nedvességet, a havat hűvösen és tömören tartja a nyári hónapokban, majd ezt a havat használják a síszezon elkezdéséhez.”

A műhó sem mindig megoldás

T. Vári Judit, aki egy osztrák síterepen üzemeltet hotelt, így foglalta össze: „Idén szerencsénk volt, mert el tudtunk indulni a megjelölt időpontban, december 7-én, de nagyon gyatra volt a hó minősége. Háromszor havazódott be teljesen a pálya, háromszor olvadt le, a hóágyúk beüzemeléséhez pedig túl meleg volt.”

„Ahol pedig felolvad a hó, ott kibukkan a sötétebb felszín, ami a napsugárzást szinte száz százalékban visszaverő hófelszínnel szemben elnyeli a napsugárzás nagy részét, és ezáltal felmelegszik. Az így felmelegedő felszín pedig tovább erősíti a környező hó felolvadását” – írja Katalin. Emiatt sokan gondolják, hogy a műhó, fényvisszaverő hatása miatt, segíthet lassítani az Alpok gleccsereinek olvadási ütemét.

„A szakemberek azonban szkeptikusak. A felmelegedés fokozódásával egyre több ilyen berendezésre lenne szükség, a gépeknek pedig nagy az energia- és vízigényük. Míg rövid távon megoldást jelenthetnek az éghajlatváltozás negatív hatásainak csökkentésére, hosszú távon inkább tovább fokozzák azt.” 

Energia, energia, energia

Makray Ádám is úgy tapasztalja, hogy a síipar szereplői között egyelőre nem a klímaváltozás a legfőbb téma, sokkal inkább a Covid utáni újraindulás, és az elszabadult energiaárak foglalkoztatják őket. Talán, harmadik helyen felvetődik a klímaváltozás kérdése is, főleg ilyen években, amikor ennyire rosszul indult a szezon. 

A korábban hóbiztos területeken is be kellett vezetni a műhógyártást, például a franciaországi Val d’Isère melletti síterepen. „Hetven kilométer hosszú csőhálózatot telepítettek a hegy alá, ennek segítségével akár 65 négyzetkilométernyi területet képesek beborítani műhóval. Ehhez mindössze vízre, levegőre és hideg időre van szükség. Illetve energiára. Rengeteg energiára. Ráadásul egyre többre” – szerepel a riportban.

Továbbra is rossz irányba haladunk

„Rendkívül aggasztó, hogy a jelenlegi kibocsátási trendek alapján az emberiség a pesszimista forgatókönyv szerint halad, tehát azt kockáztatjuk, hogy a század végére szinte teljes egészében eltűnhet a hótakaró az alacsony hegyvidéki területekről, valamint az összes közép-európai gleccser felemésztődhet – mondja Lehoczky Annamária. – A síturizmusra nézve ez azt jelenti, hogy a század végére az Alpokban, a Pireneusokban, Skandináviában, Észak-Amerikában és Japánban a jelenlegi üzemeltetési gyakorlat mellett a sípályák túlnyomó többsége – néhány magashegyi és magas földrajzi szélességen fekvő síterep kivételével – többé nem lesz fenntartható.” 

Nem csak a síelők problémája

Annamária arra is rámutat, ez mindannyiunk közös problémája. „Az olvadás miatt a felszín destabilizálódhat, így gyakrabban fordulhatnak elő földcsuszamlások, kőhullás, kőpergés, ami a túrázókra és a hegymászókra nézve is veszélyes lehet. Gyakoribbá válhatnak azok a hegyi árvizek is, amiket a hófelszínre lehulló nagy mennyiségű csapadék idéz elő. Az egyre kevesebb havazás és az egyre korábbra tolódó tavaszi hóolvadás pedig az erdőtüzeknek is kedvez. De a Duna vízhozamán és vízminőségén keresztül Magyarországra is begyűrűzik az Alpokban eltűnő hó és jég hatása – mondja.

– Az Alpok hegyei ugyanis Európa »víztornyaiként« is szolgálnak, vagyis hó és jég formájában tárolják a vizet, ezzel szabályozva az olyan nagy európai folyók vízellátását, mint a Rajna, a Rhône, a Pó és a Duna.

Ha a globális melegedés hatására az olvadás mértéke nagyobb, mint a hó- és jégtömegek utánpótlása, ezek az »óriás víztornyok« szép lassan kiürülnek. Így a hó- és jégtakaró eltűnésével az egyre kevesebb és kiszámíthatatlanabbá váló vízutánpótlás problémákat fog okozni az ivóvízellátás, a vízerőművek és a mezőgazdaság számára is.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AscentXmedia

Pichler Zsófi