„Amikor a nem kívánt terhességeket rákényszerítik nőkre, akkor kié a gyerek, illetve a felelősség?” – Hello, WMN! bemelegítés Szalma Ivett-tel
Az ember hajlamos a gyerekvállalás, vagy nem vállalás és az abortusz kérdését csupán érzelmi, morális, vagy vallási alapon megközelíteni. Természetesen fontos kérdés egy társadalomban, és sok mindent elárul, hogy milyen a gyerekvállalási kedv, mekkora az abortuszok éves aránya, de azért ez az egész jóval komplexebb annál, mint hogy annyit figyeljünk árgus szemekkel: hány baba születik évente. Az október 18-án tartandó Hello, WMN!-estünkön (amire ITT tudtok még jegyet váltani!) többek között erről is beszélget Gyárfás Dorka Wolf Kati énekesnővel, Hadas Kriszta újságíró, riporterrel, Kormos Anett stand-upossal, forgatókönyvíróval, Szalma Ivett családszociológussal és Szél Dávid pszichológussal, apabloggerrel. Hadas Kriszta, Kormos Anett és Szél Dávid után most Szalma Ivett válaszol a bemelegítő körkérdéseinkre.
–
WMN: Számodra mit jelent az a fogalom, hogy család?
Szalma Ivett: Szociológiailag a család az egyik legfontosabb társadalmi intézménynek tekinthető – az összetételére nézve társadalomkutatóként az empirikus eredményekből indulnék ki és ezek alapján elég nagy sokszínűség látható. Mindenképpen azokkal értek egyet, akik szerint nem szükséges és nem is lehetséges egy kizárólagos érvényű családdefiníció megalkotása és használata. Hamarosan megjelenik a Takács Judittal írt Családszociológiai mozaik című munkánk, amelyben részletesen is bemutatunk többféle lehetséges családmeghatározást.
WMN: Kié a gyerek?
Sz. I.: Mivel sokféle család van, ezért erre a kérdésre is nehéz válaszolni. Például az örökbefogadás esetén különválasztható a vér szerinti szülő és a törvényes szülő, azaz nem feltétlenül kell fennállnia a vérségi kapcsolatnak a szülő és a gyermek között. Azonban ez a kérdés tovább bonyolódhat az orvostudomány fejlődésének következtében: egyre többféle szülőszerep jöhet létre. Például két felnőttnek születhet úgy gyermeke, hogy egyik félnek sincs genetikai kapcsolata a gyermekkel, akit, mondjuk, béranya hord ki. Így beszélhetünk például biológiai anyáról és apáról, szülőanyáról és törvényes szülőkről is. A másik megközelítése a kérdésnek, hogy mikor szükséges (illetve szükségtelen) az állami beavatkozás: ma előfordul, hogy államilag „kiemelnek” gyerekeket a családjukból ahelyett, hogy segítenének a szegény életkörülmények között élő családtagoknak. Szintén
érdekes, hogy amikor a nem kívánt terhességeket rákényszerítik nőkre, majd a megszületett gyermek felnevelésében-eltartásában már nem számíthatnak valós állami segítségre – akkor kié a gyerek, illetve a felelősség?
WMN: A gyerekvállalás közügy vagy magánügy? Miért?
Sz. I.: Ha általánosságban beszélünk arról például, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseket, akkor én ezt családszociológusként úgy vizsgálom, mint egy kutatási kérdést, azaz közügyként tekintek rá. Ha azonban egy konkrét egyén reprodukcióval kapcsolatos döntéséről van szó, az természetesen a „legszemélyesebb” MAGÁNÜGYE az egyénnek.
WMN: Kinek van köze a gyerekeink megszületéséhez – vagy épp meg nem születéséhez?
Sz. I.: Ha nem az egyes egyén van a kérdés központjában, hanem aggregált szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor azt lehet közügynek tekinteni. Például a tinédzserkori terhességek száma, vagy az abortuszok számának alakulása az elmúlt tíz évben közügynek is tekinthető.
Ha a társadalom túl magasnak tartja, mondjuk, az abortuszok számát, akkor ezekre lehet közpolitikai programokat tervezni, mint például ingyenes hozzáférés a fogamzásgátló tablettákhoz bizonyos korcsoportba tartozó nők számára, vagy a szexuális edukáció növelése.
De természetesen egy konkrét személy gyerekének a megszületése vagy meg nem születése csakis kizárólag az adott személyre tartozik, és azokra, akiket ő maga belevon a döntése meghozatalába.
WMN: Mi jut eszedbe arról a szókapcsolatról, hogy „nem kívánt terhesség”?
Sz. I.: A közelmúlt eseményei kapcsán nekem most először az abortuszrendelet szigorítása jut eszembe. Ezen kívül eszembe jutnak még fogamzásgátlási módszerek, az abortusztabletta és a szexuális nevelés is, az örökbeadás, a kórházak elé kihelyezett inkubátorok, a jó szülőség, a nevelőszülőség, felelős döntések és sok-sok minden más még.
WMN: Szerinted miért korbácsolja föl a közvéleményt ennyire ez a téma?
Sz. I.: Kligman az állítja például, hogy reprodukció kérdése valamilyen formában minden társadalomban politikai jelentőséggel bír, hiszen a reprodukció biztosítja az egyének és a közösségek folytonosságát, ezzel én egyet tudok érteni. Ugyanakkor érezhető, hogy Magyarországon intenzívebben van jelen a gyermekvállalás „közügyesítése”, mint, mondjuk, a nyugat-európai társadalmakban. Ez nem a véletlen műve, hanem ahogy Melegh Attila fogalmazott: ez a demográfiai nacionalizmus következménye. Kizárólag egy dimenzióban gondolkozunk, azaz abban, hogy népesség számának változása egyenlő a „születések számának változásával”. Holott a valóságban a népességszám három dologtól függ: születésektől, halálozásoktól és a vándorlástól.
Jegyeket ITT tudtok venni.
A Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a TorTer e-Design.
