–

Talán senkinek nem kell elmagyarázni, milyen, amikor idősebbek és fiatalabbak feszülnek egymásnak. Mindannyiunk közös élménye a szülőkkel való hadakozás tinédzserként, a nagyszülők intelmeinek figyelmen kívül hagyása… Nekem egyelőre, huszonkét évesen csak ezek vannak meg, de akinek van gyereke, az már minden bizonnyal a másik oldalról is megélte, hogy nem mindig egyszerű szót érteni olyan emberekkel, akik hozzá képest húsz, negyven vagy akár hatvan év különbséggel születtek.

Szerencsére a Hello, WMN! színpadán több generáció képviselte a különböző nézőpontokat, és nem is volt mindig egyetértés; a másik iránti nyitottság viszont egyértelműen érezhető volt. Nyáry Krisztián író és kommunikációs szakember a lányával, Nyáry Luca gimnazista íróval érkezett a színpadra, a témához pedig Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és Steigervald Krisztián generációkutató nyújtott szakmai fogódzót.

Jó hírrel kezdte DTK a beszélgetést: 2020-ban immár ötödik éve működik a Hello, WMN! eseménysorozat, és március 4-én, a WMN 5. születésnapja alkalmából jön a következő, juhú!

Kriszta rögtön az elején tisztázta, hogy a boomer generációra itthon inkább azt lehet mondani, hogy „Ratkó-gyerekek”, akiknek egész más életkörülményeik és lehetőségeik voltak itthon, mint angolszász területeken a boomereknek. Steigervald Krisztián generációkutató rögtön el is sorolta, melyik az a hat nemzedék, amely ma együtt él a földön: a veteránok, a boomerek, az X, az Y, a Z és az alfa generáció. De nem ez a lényeg persze, hanem hogy mi okozhat feszültséget köztük.

Ha már generációs különbségek, Kriszta az „OK, boomer” jelenséget és mémet is elmagyarázta az est elején: 2019 novemberében egy huszonöt éves, új-zélandi zöldpárti képviselőnő hallgattatta el ezekkel a szavakkal a szónoklatába belevágó idősebb képviselőtársát. (Ha még nem láttátok a videót, katt IDE!) Gyorsan elterjedt a médiában a mondat, és minden tele lett OK, boomeres mémekkel. De mivel a mém egy elég rövid szavatosságú dolog, ezért ennek 2020 februárjában már jószerével nyoma sincs, és ez az, amit például kedves X-es vagy boomer szüleink fejcsóválva, értetlenkedve néznek. Nekünk, Z-seknek meg nem fura.

Steigervald Krisztián kiemelte, hogy a generáció valójában nem egy életkori besorolás, hiszen az idősek és a fiatalok mindig is fújtak egymásra. A generáció valójában a közös élmények és emlékek sokasága, ami kihat a világról alkotott képünkre.

Ott van például az a jelenség, hogy a boomerek a hatnapos, negyvennyolc órás munkahéthez szoktak hozzá. Ehhez képest egy mai huszonéves szíve szerint home office-ol, és akkor ér be a munkába, amikor kedve van. Mások a fogalmaink munkáról, munkaidőről, pontosságról, lojalitásról. Míg, mondjuk, 1983-ban, ha egy társaság megbeszélte, hogy este hatkor találkozik a Moszkván, az óránál, akkor ott kellett lenni, különben soha nem találták volna meg egymást. Ehhez képest ma írunk egymásnak egy üzenetet Messengeren, hogy bocs, beugrottam a Mekibe, késem pár percet. Ma már nem annyira fontos a pontosság, de az, hogy jól érezzük magunkat, annál inkább. Nyáry Luca például az apja helyett is szabadkozik, hogy ők bizony azért késtek egy picit, mert kitalálta, hogy ma zöld színű szemfestékkel szeretne megjelenni a színpadon, és ez kicsit több időt vett igénybe, mint gondolta. (Én totálisan megértem, hogy ez fontos!)

Az általánosítás azonban a generációkkal kapcsolatban is káros lehet, miközben persze a legkönnyebb tipizálni, ahogy Nyáry Krisztián is mondta. Szerinte a másik generációt mindig homogénebbnek látjuk, mint a sajátunkat.

És hogy miért nem értjük egymást olykor?

Orvos-Tóth Noémi szerint például azért, mert rengeteg inger ér ma bennünket, ezerfelé figyelünk, egyre nehezebben tudjuk egyvalamire (vagy valakire) irányítani a mély figyelmünket, pedig ez fontos lenne. Az érzelmek elmélyüléséhez időre van szükség, és ha ez nem adatik meg, akkor nem tudunk egymáshoz jól kapcsolódni.

Nyáry Krisztián arra is rámutatott, hogy a folyton változó kommunikáció, a kommunikációs eszközök, a technológia is nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy nehezen tudunk szót érteni egy másik generációhoz tartozó emberrel. Őt például a lánya emlékezteti mindig arra, hogy az e-mail mára a fiatalok körében kőkorszaki dologgá vált, Luca frászt kap tőle: ki az, aki ma linket küld e-mailben?! – kérdezte.

Ám a digitalizáció nem csupán rossz dolgokat hozott az életünkbe, csak még nem találtuk ki, hogyan is lehetne a legokosabban használni. Steigervald Krisztián kiemelte, hogy az idegrendszerünk is megváltozott a digitális tér hatására, és nemcsak a fiataloké, hanem mindenkié, aki használ internetet. Például erősödött a rövid távú memóriánk.

Mindeközben az a fogalom, hogy virtuális valóság, már csak az „öregek dumája” – a fiatalok számára nincs két valóság.

Arra a kérdésre, hogy akkor most az X generációsok fiatalok vagy öregek-e, inkább ne keressük a választ, de az biztos, hogy nagyon fontos szerepük van a mai világban. Hidat alkotnak a boomerek és a zoomerek között, ahogy Nyáry Krisztián is mondta, amiért hálásak lehetünk nekik. Ezenkívül az X és a boomer generáció van ma hatalmi pozícióban, bár erről kisebb vita alakult ki DTK és Orvos-Tóth Noémi között. Aminek Nyáry Luca imigyen örült: „Én végig a drámát vártam!”

A humor határozottan jelen volt végig, és jó volt látni, hogy ez generációktól független dolog.

Nem egyszerű az X generációnak, kanyarodtunk a következő kérdésre, hiszen miközben nevelni kell a Z-s és alfa gyerekeiket, szoronganak – Orvos-Tóth Noémi szerint a tabuk, titkok és autoritás miatt, amiben felnőttek, amihez hozzászoktak, ám amihez képest ma már máshogy nevelik a saját gyerekeiket.

Felmerült, hogy vajon a Z generáció miért, mitől ennyire magabiztos. Nyáry Luca szerint ami kifelé magabiztosságnak tűnik, az inkább egy sürgető érzés, hogy nekik mindent most kell kipróbálniuk, most kell megélniük, mert később nem biztos, hogy lesz rá lehetőségük. Sajnos ennek sok a hátulütője is, például, hogy a Z-sek inkább kilépnek egy emberi kapcsolatból, mint hogy lezárják…

A klímaszorongás is egy olyan jelenség, amire reflektálnia kéne főleg az X generációnak. Luca azt mondta, hogy minél többet tud a témáról, annál jobban szorong, és az is frusztráló, hogy a generációja nem dönthet semmiről. Aki a kortársai közül nem aggódik, az valószínűleg nem érti a helyzetet.

Természetesen Greta Thunberg is szóba került, akit Nyáry Krisztián Jeanne d’Archoz hasonlított. Egy jelkép, egy szimbólum, és mindenki egyetértett abban, hogy hatalmas mozgósító ereje van. Kérdés, hogy meddig.

És hogy volt-e központi tanulsága ennek a sűrű másfél órának? Talán az, hogy meg kell próbálnunk jobban figyelni a másikra, és türelmesebbnek lenni. Minden generációnak mások az erősségei, és ezt akár fel is használhatnánk valami jóra! Igenis vannak dolgok, amik összekötnek bennünket, és ha ezekre koncentrálunk, akkor talán lesz még értelme a Z generációsoknak is jövőt tervezni. 

További fotókért kattints a képre, és már lapozhatod is galériánkat!

Bárdos Kata Kincső

Képek: Csiszér Goti/WMN – Goti Photography