Nem is gondoltuk, milyen izgalmas (és sokunknak nehéz) munka lesz lefúrni egészen mélyre az emlékeink közé, és megkeresni köztük apánkat, a hőst. De megérte. Mi ezekkel a személyes sztorikkal fordulunk rá az apák napi hétvégére:

Ahogy megszoktuk Zolitól: kíméletlen őszinteséggel áll bele abba, amivel senki sem szeret szembenézni. De sosem késő belátni és bocsánatot kérni. A befejező részből kiderül, miként változott meg azon a kínkeserves úton, amit ő és a szerettei bejártak a coming out óta.

Van egy jó ötleted, kitalálod, hogyan valósítsd meg, elindítod, és... meg is van a saját kis céged. Olyan szexin hangzik, nem igaz? Az is. De azért akad néhány dolog, amit jó, ha számításba veszel.

Mondhatnánk azt is, hogy cicaharc... De inkább kutya-macska háború (na jó, párbeszéd... szerű) lett Szentesi és Joós István nézetkülönbségéből. Hol lakik a boldogság és mennyibe kerül? Vol.3. Utolsó, befejező rész.

Változtatás nélkül közöljük Joós István levelét, melyet Szentesi Éva cikkére írt. Éva abban a cikkben azokról a férfiakról közölte a véleményét, akik jobban tudják, mi kell egy nőnek, mint ő maga. Szentesi Éva válasza sem marad el természetesen. Íme, először Joós István levele. Önmagáért beszél.

Tegye fel a kezét, aki szereti a túrós batyut! Éééénnnnnnn! (Szentesi) (Mi is! WMN)

Méghogy szinglinek lenni nem jó?! Nem jó, hanem egyenesen gyönyörűséges. Mondja Szentesi. (De azért aki akar, az csak maradjon együtt a társával. Senkit sem akarunk semmire rávenni. Tényleg.)

Neked mekkora az önkontrollod? Ha viszonylag sűrűn elborul az agyad... vagy nehezen állsz ellen a kísértésnek, akkor se ess kétségbe! A szakember szerint az akaraterő ugyanolyan, mint az izmok: ha edzésben tartod, az erő veled marad!