„Minden emberben létezik egy saját maga elől jobban (vagy kevésbé jól) elrejtett zug, ahol a gyerekkori tragédiája kellékeit őrzi” – Gyerekkori szorongások
Hol a határ a normális és az ártalmas szorongás közt?
Hol a határ a normális és az ártalmas szorongás közt?
Flóra elveszítette az édesanyját, talán ezért is kezdett odafigyelni – kissé sajgó szívvel – más családok nagymamáira. Íme, azok a nagyik, akik őt inspirálják, hiszen az anyák napja róluk is szól!
Kíváncsi vagy, mit üzent a palackon Kiss Tibi, Liczényi Márkó, Ráskó Eszter, Mautner Zsófi (recepttel persze) vagy épp a Peller-lányok anyák napjára? Akkor ezt nézd meg:
Így lesz a bájos szívecskés bögréből tűhegyes fogú feketeség. Avagy: felnőnek a gyerekek, és így van ez jól.
DTK régen nyúlt le ennyire mélyen magába... de nagyon örülünk neki, hogy megtette. Ha nem is volt olyan könnyű.
Ki mást hibáztatna egy megcsalt maximalista nő, mint önmagát? Hiszen nyilván ez is azt jelenti, hogy „nem volt elég jó”.
Csapongók, újrakezdők, késői pártalálók és tudatosan későn szülők.
Vannak emberek, akiket hiába kerülget bőszen évtizedeken át a halál...