„Este van, este van: kiki nyúgalomba!” Na persze, a versben. A valóság ennél jóval hektikusabb, hangosabb és szórakoztatóbb is – főleg ha az ember kívülről személheti Herczeg Zsolt mindennapos küzdelmeit.

„Az édesanyám egy éve halt meg. A világ legjobb anyukájáról beszélünk. Élete végén olyan helyzetbe került, hogy otthoni ápolásra szorult. Az, hogy mi megtehettük a húgommal, hogy ezt a saját otthonában biztosítottuk neki, éveken keresztül, az valami olyasmi, ami ennek a tervezésnek köszönhető. És szörnyű belegondolni, hogy sokan nem tehetik meg.”

A rengeteg frusztráció és elfojtott indulat elég kellemetlen ahhoz, hogy ne akarjunk egyedül maradni velük. A tévé, az internet, de még a könyv, a zene és minden egyéb szórakozási forma is elvonja a figyelmünket önmagunkról.

Nem fukarkodni a dicsérettel, de őszintének és hitelesnek maradni…

Szerinted van még értelmük a mai világban a hosszú távú kapcsolatoknak?

Tóth Flóra elég sok helyzetben magabiztosan mozog, a szerkesztőségben például általában rá kell szólni, hogy maradjon már kicsit csendben, a játszótéri padon viszont megszeppenten ücsörög, saját állítása szerint. Most pedig segítséget kér, hogy a szülői közösségekben se szerencsétlenkedjen.

„Úgy képzelhetjük el, mintha az agy egy bizonyos stresszhatárhoz érve egyszerűen lekapcsolná az érzelmeket, az érzékelés megszokott módját.”

Kupi, szájszag, bénázás az ágyban… szólsz vagy hallgatsz örökre?