A traumák soha nem múlnak el nyomtalanul.

Fiktív hétfői párbeszéd random oviban: Óvó néni: Gyerekek, meséljetek, mit csináltatok a hétvégén! Gyerek 1: Kirándultunk a Mátrában. Gyerek 2: Elmentünk az állatkertbe. Gyerek 3: Otthon voltunk, apa dolgozott, anya meg utolérte magát.

Mi az, ami már nem fér bele? Ti mitől érzitek magatokat kényelmetlenül?

Avagy a feleség, aki túl sokat tudott

Íme, videós sorozatunk fináléja. Nézd meg mindenképpen, ha kíváncsi vagy, milyennek képzeli a jövő(jé)t egy mai huszonéves!

„Emma jut eszembe, és Billy. Jó, hogy látok gyönyörű kapcsolatokat, igazinak tűnő szerelmeket. Így legalább hihetem, hogy vannak. Léteznek. És nem is ritkák. Ha őszinte vagyok magamhoz, tudom, hogy erre kell figyelnem és csak erre.”

Neked is volt dolgod iszonyú főnökkel?

„Néha olyan mélyre jutok a hitetlenségben, hogy kiállnék az út közepére és ordítanék, hogy segítsen valaki, jöjjön, magyarázza meg, értesse meg velem, hogy kell jól hinni, hogy kell hinni, miben tudok ilyenkor bízni. Bárki, valaki?!”