„Leélt ezután egy életet a háborús veteránok poszttraumásstressz-betegségének szinte minden tünetével a hétköznapjaiban: kiszámíthatatlan dührohamokkal. Depresszióval. Elidegenedettséggel. Állandó felfokozottság érzésével. Alvászavarokkal. Jelek, amiket én magam, a dédunokája is felismertem magamon fiatal felnőtt koromban gyakran. És sosem volt magyarázata. Semmi külső okom nem volt szorongásra, álmatlanul töltött éjszakákra. Nem volt oka, előzménye a számomra is váratlanul fel-fellángoló indulataimnak sem, amiket nehezemre esett zabolázni.” Nagyon izgalmas hétindító írást hoztunk:

Egy mozaikcsaládba mindenki veszteséggel érkezik, és igaz ez arra is, akinek történetesen ez lesz az első házassága. De milyen nehézségekkel, stigmákkal és elvárásokkal kell megküzdenie egy második feleségnek? Hogyan tekint a társadalom az újraházasodó emberre és annak párjára?

Mindenki ismeri a jelenséget: valaki, aki nem ott ül, ahová a helyjegye szól, mélységesen felháborodik, ha más pedig a sajátjára szeretne ülni. Kinek jó, ha egy egyszerű vonatút feszültségekkel teli flipperjátszmává alakul? Fejtsük meg együtt ezt a különös szokást!

„Jó kicsit csekkolni, hogy nem rozsdásodtunk-e be, legyen szó a munkáról vagy a szocializálódásról… szeretjük a remetelétet, de azt nem szeretnénk, hogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a külvilággal.”

„Azt hiszem, akárhova utazzunk is, mindig magunkat keressük a világban, magunkat akarjuk megismerni a kalandokon keresztül, próbálgatjuk a határainkat, új élmények, új ismeretségek, új történetek viszonylatában rajzoljuk át a saját magunkról alkotott képet.”

Orsós Feri azért kezdett gyerekkorában sportolni, hogy meg tudja védeni magát. Első versenyén futócipője sem volt. Ma már igazi példakép: ultrafutó, a maratoni táv többszörösét is lefutja. A sporttársak közt pedig nem számít a származása, befogadták, igaz barátokra lelt.

Amikor egy koldus a téren álldogáló gyereketől kéreget, akkor vajon ki van kiszolgáltatottabb helyzetben? Mi a helyzet a gyerekkel koldulással? Hát azzal, ha gyerekek kéregetnek? Létezik helyes viselkedés, hozzáállás ezekben a helyzetekben?

Csengénk kirúgott a hámból. És megírta: