A gazdag nagybácsi, aki levetett ruhákat küld haza Svédországból, és az itthon maradt szegény rokonok, akik sosem bocsájtották meg maguknak, hogy nem az lett belőlük, akinek készültek. Két élethazugság egymással szemben…

„Igaz barátság az, amikor letörlöm a könnyeit, és nem gondolok arra, hogy taknyos lesz a zsebkendőm” – Pszichológus szakértőnktől, Kazimir Ágnestől idéztünk, aki azt is elmondja, mit jelent az, hogy toxikus barát, és hogyan ismerhető fel, hogy egy barátság nem valódi:

Miért döntöttek ezek a lányok úgy, hogy húszas éveik elején szülnek gyereket? Hogyan fogadta a hírt a család, amely esetleg még az iskolapadban szerette volna tudni őket, vagy a karrierépítésben? Hogyan készültek a szülésre? Szerzőnk, Deli Csenge, kortársaival, négy fiatal anyával beszélgetett.

Egy olyan nőről olvashattok, aki a saját bizonytalanságát és traumáit vetítette ki a saját gyerekeire, beléjük ültetve ezzel a maximalizmusát:

Nem mindig egyértelmű, hogy egy kisgyerek, akinek „csak egy kicsit folyik az orra” mehet-e óvodába, iskolába. Főként azért, mert a szabályok sem egyértelműek sok intézményben. Aztán ott van az úgynevezett „egészségesigazolás”, amelynek haszna szintén megkérdőjelezhető. Gyermekorvos szakértőt kérdeztünk a témában:

„Akit az istenek szeretnek, Örökre meghagyják gyereknek” – írta Heltai Jenő, és hogy mit gondol erről Jocó bácsi? Íme:

„Ezek a mai fiatalok!” – csóváljuk a fejünket emberemlékezet óta. Miért is nem tudunk megértéssel, kíváncsisággal és nyitottsággal fordulni a fiatalabb generációk felé? Miért gondoljuk, hogy a bölcsek köve kizárólag a mi tulajdonunkat képezheti? – teszi fel a kérdést Doffek Gábor.

Az egyik legutóbbi kutatás szerint nem biztos, hogy mindenki jól jár a környezetünkben, ha elkezdjük a mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlétet gyakorolni. De miért, és mit gondol erről egy hazai szakértő? Egyáltalán, mi az a mindfulness?