Mit tehetünk, ha a mérgező társadalmi klíma, a háború okozta szorongás, a járvány, a bizonytalanság már annyira fojtogató, hogy a feszültségtől konkrétan megbetegszünk? Milyen változatos módokon tud megbetegíteni minket a környezetünk? Olvassátok el Kazimir Ágnes pszichológus írását, és megtudhatjátok.

Egy olyan világban, ahol bármilyen információ egy kattintással elérhető, és ahol már annyit tudunk az emberi agy működéséről, miért hisszük még mindig, hogy „minden fejben dől el”? És miért nem fogadjuk el, hogy a mentális betegségek bárkit utolérhetnek, anyagi és társadalmi státusztól függetlenül?

Buborék vs. Valóság – ilyen, ha az ember egyszer kitekint abból a világból, amiben addig élt. Arcul csapja a szakadék.

Vigyázat! A cikk elolvasása azonnali utazási vágyat ébreszthet fel az arra érzékenyekben!

Amikor az ország egyik fele csomagolni készül, a másik meg ünnepelni, mintha nem bánná, hogy a másikat elüldözi, szeretnénk elmondani (DTK-tól Jocó bácsin és Szentesin át Nyáry Lucáig), nekünk mit jelent, hogy itt élünk, és miért tartunk ki mellette. Miért Magyarország a hazánk, bármi történjék is vele.

Nincs kedved a tavaszi nagytakarításhoz? Fogadjunk, hogy Csepelyi Adri lendületbe hoz! Az történt ugyanis, hogy átrendezte a lakását. Mind a 18 négyzetmétert. És közben eltöprengett az élet dolgain:

Rehabilitáció és találkozás egy csodálatos emberrel: Szentesi folytatja naplóját.

„Egyszeriben ott, abban a pillanatban megértettem: többé nem vonhatom ki magam, nem várhatok a »majd csak megoldódik«-ra, és felelősségteljes emberként nem engedhetem, hogy atomjaira hulljon a mi kis társadalmunk” – írja Kristóf a macskáit ért támadás kapcsán. De ami kicsiben igaz, az pont úgy van nagyban is.