„Vártam a lányt bizakodva, remélve, hogy felnövök a feladathoz, mire megérkezik. Nem sejtettem, hogy az úgy van: anyává leginkább tesznek, nem te gyúrod magad azzá. Ahogy a tej is pont annak a kisbabának jó, aki kapja, az anya kovácsa is pont az a gyerek, akit szül vagy aki kerül hozzá.”
Egy tanulmány kimutatta: az emberek fele úgy véli, a karácsonyi vacsora nem alkalmas időpont arra, hogy őszintén beszéljen a nehézségeiről, a valódi hogylétéről. De miért?
Van, hogy egy interjú csak egy érdekes beszélgetésnek indul, aztán váratlanul felkavaró fordulatot vesz. Anna Eszter beszélgetése pszichológus édesanyjával pont így alakult.
Egy nap, ami mintha sosem akarna véget érni, és ha mégis, akkor kezdődik elölről…
A Liverpooli Egyetem kutatói utánajártak, miért érezzük úgy, hogy a nyári szünet után nagyjából kettőt pislogunk, és máris itt vannak az ünnepek. Spoiler: azért, mert öregszünk.
Nelli szüleinek azt mondták, a lányuk egész életében vegetálni fog, ha életben marad egyáltalán. De a szülők nem adták fel. Angliáig mentek a segítségért.
A mozgás maga az élet. A súlyok emelgetése pedig Jocó bácsi esetében érdekes módon azzal jár, hogy megszabadul a lelki súlyoktól…
Kultúrsokk akkor is éri, érheti az embert, ha több év külföldi élet után tér vissza Magyarországra. Hogy élték meg ezt azok, akik Kanadából, Angliából, Svédországból vagy Norvégiából költöztek haza? Mi volt számukra a legmegrázóbb? És mi az, amiben változtak a külföldi élet során? Pszichológus vendégszerzőnk velük beszélgetett.