Egy szerető családban senki nem maradhat magára azzal, ami érdekli. Vagy mégis?

Szülőnek lenni támogató felnőtt családtagok nélkül pokolian nehéz. De támogató felnőtt családtagnak lenni sem könnyű, pláne, ha végletekig kizsigerelt, ötven-hatvan év feletti embereknek kell bármikor bevethető nagyszülővé alakulniuk.

A ti életetekben is van olyan helyszín vagy elfoglaltság, ami maga a megtestesült szabadság?

Ha a szülők a külföldre költözés mellett döntenek, fel kell készíteni a kicsiket (is) a nagy változásra. Németországban élő pedagógiai szaktanácsadó vendégszerzőnk segít abban, hogyan érdemes erről beszélgetni családon belül.

Szarajevó még mindig magán viseli a négyéves ostrom nyomait, de a természet közelsége és az ott lakók barátságos természete miatt csodás nyaralós élmény volt a háromgyerekes családnak.

A munkánk hat az alvásunkra, de az alvásunk is hat a munkánkra… a pénzügyeinkről nem is beszélve.

Simon Eszter két éve él távkapcsolatban. Ő Budapesten lakik, a szerelme Londonban. Hogyan sikerül átvészelniük a távollétet? Mi a legnehezebb ebben az életformában? Hogyan képzelik el a jövőt? És mit mondanak a szakértők: hány évet bír ki egy ilyen kapcsolat általában, és miként menthető meg?

A negatív sztereotípiák alapján az időskort hajlamosak vagyunk a teljes hanyatlással azonosítani. Ennek tükrében megkérdőjeleződik az idősebb generációk szakmai kompetenciája, fizikai erőnléte – a szerelmi és szexuális életükről már nem is beszélve. Hogy ez mennyire toxikus hozzáállás, azt egyszer a saját bőrén is érzi majd mindenki, aki megöregszik.