Vendégszerzőnk traumáinak örökségében benne van a huszadik század minden rémtette. És már nagyon szabadulna tőle, mert fontos, hogy feltárjuk a családunkat generációk óta szorító traumákat… de utána mi lesz? Hogyan mész tovább? Ki marad belőled, ha már „mindent” tudsz?
Amikor még nem két hétig, hanem két és fél hónapig tartott a vakáció. A nyár, ahogy mi szerettük:
A teljesítménykényszer, az örökös versenyeztetés, ne adj’ isten a gyakori beszólások életre szóló kudarcélményt okozhatnak a nem klasszikusan sportos gyerekeknek. Mit tehet az ember szülőként, hogy mégse utálja meg a testmozgást?
Nem a hosszúkás szerv a lényeg, hanem a kiváltságok. Milanovich Domi néhány hónapja írta ezt a nagyon erős, és – szerintünk – fontos cikket. Ha eddig nem tetted, szerintünk érdemes elolvasni. Ha megtetted, akkor pedig újraolvasni.
Mit tud egy 89 éves nagymama pénzről, tervezésről, megtakarításról? Még az is lehet, hogy többet, mint mai harmincas unokája. Szabó Anna Eszter a nagymamájával, Vilmával beszélgetett múltról és jövőről, meg arról, ami közötte történik. Tanulságos. Cikk és videó itt:
Jó, lehet, hogy a címben írtakat a valóságtól elrugaszkodottnak érzed. De kérlek, értsd jól: előállhat krízis bármikor, és akkor dönteni kell a gyerekekről (is). Ha mozaikcsaládban élsz, akkor többszörösen. Erről szól dr. Gyurkó Szilvi írása.
Ha az ember hazaköltözik egypár napra a szüleihez, legyen akármekkora felnőtt, a családi fészekben újra gyerek lesz belőle. Ilyenkor előkerül az emlékes doboz, a szeretett kiskutyás takaróhuzat, és a fél évszázados palacsintasütő is.
Hirosima lakói közül sokan azt hitték, beköszöntött a világvége. Tíz figyelemre méltó tény az atomtámadás évfordulóján: