Czellér Andrea nem akart kutyát. Csakhogy az apukája igen, és 10 évvel ezelőtt hazavitt egy kölyök border collie-t. Majd amikor elutazott pár napra, gyanútlanul rábízta a lányára, Andrea és Bella, a kiskutya, pedig úgy összenőttek, hogy szívtelenség lett volna elválasztani őket egymástól. Így kezdődött egy nagy, közös utazás, amely ezúttal nem csak metafora.

Azok a körülmények, amelyeket a szakértői bizottság kiír, jog szerint járnak az SNI-s gyerekeknek. Az már más kérdés, hogy ezeket megkapják-e.

„A nagyiságban az a jó, hogy amikor leöregeznek, miután elküldtem az illetőt a fenébe, simán gondolhatok arra, hogy oké, már nem vagyok egy mai bútordarab, de nagymamának lenni a legjobb dolog a világon.”

Mégis hogy a francba juthattunk el idáig? Ha egyszer a széltől és minden káros hatástól meg akarjuk kímélni a gyerekeinket, ha a hozzátáplálásnál, mozgásfejlődésnél, fogzásnál, ovi- és iskolakezdésnél minden szakirodalmat és véleményt bekalkulálva próbáljuk a legjobb döntéseket meghozni, akkor hogy hagyhatja még bárki a gyerekét egyedül az internettel?!

Mit érdemes tanácsolni egy túlsúlyos gyereknek, ha nem szeretnénk belegázolni az önértékelésébe, ha szeretnénk, ha figyelne az egészségére, de nem gondoljuk, hogy csak akkor értékes, ha sovány? Szakértők és egykori érintett segítségével vesszük végig.

„Nem voltam képes meglátni, mitől, hogyan, miért sérülök meg állandóan. Nimi pedig fáradt, szomorú és tehetetlen volt, és csak nézte, ahogy küszködöm” – emlékezik vissza korábbi élethelyzetére Kristóf, aki egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy pszichológustól kér segítséget.

A Terézanyu-könyvek és a Kovácsné kivan írója feminizmusról, távkapcsolatról, és arról, miért kapott anno különdíjat a pályázatukon Novák Katalin.

És a küzdősportra gondolt már? – kérdezi a formálisan kedves pszichiáter, miközben pecsétet nyom a zárójelentésemre. Gyenge frusztrációtűrés, fokozott impulzivitás, érzelmi instabilitás. Szinte megsértődöm. Ez azért túlzás, nem? – szegezném neki, pedig valójában magamra ismerek a szavakban.