Az ünnepi Canossa-járás során az egyik vendégségből zuhanunk a másikba, mert mindenki elvárja, hogy neki is jusson a gyerekekből, unokákból, családtagokból, miközben mi magunk már azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal. Van rá megoldás?

Előételnek fehérbor és osztriga, majd jöhet a gesztenyés pulykasült, a sajttál, végül pedig a frangipánkrémes és a 13 desszert. Na, ki kóstolná meg szívesen a délkelet-francia karácsonyi menüt?

Nem szokványos, hogy magyar keresztények hindu hagyományok alapján kötik össze az életüket, Máté Melinda és férje, Máté Gábor Ferenc azonban védikus esküvőt, majd másnap vegetáriánus, részben gluténmentes lakodalmat tartott.

Harmincezer pályázó közül választották ki a magyar anyát, aki hamarosan az északi sarkkörre indul: ismerjétek meg dr. Scheili Eszter orvos, a Vanilia Travels blog szerzőjének történetét:

Vicces, furcsa, sőt akár bizarr karácsonyi szokások a WMN-csapattól és a Reddit kommentelőitől. Szinte biztos, hogy akad köztük olyan, amit te is szívesen átvennél.

A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.

„Olyan, mint egy szélvédő, amit téglával próbálnak betörni, de meg sem reped” – mondta egyszer egy pszichológus a párkapcsolatunkra, mi meg, így négy év után jól összenevettünk. Ilyen az, amikor egy kapcsolatban mindkét fél mentális zavarral küzd, és egyikük még neurodivergens is. Triggerek, maladaptív sémák, rossz illesztések netovábbja az egyik oldalon, feltétel nélküli szeretet, hajnalig tartó beszélgetések, bajtársiasság a másikon.

D. Tóth András legjobb barátjával, Gáborral egy felejthetetlen hetet töltött Ománban. Úti beszámoló és elmélkedés a barátságról.