„Elég szeles volt március utolsó hete, és én a tornácon üldögélve élvezettel hallgattam a szél zenéjét, a lombok suhogását, az esőcseppek kopogását, de leginkább az ágak hajlékonyságát figyeltem elbűvölten. Tanultam tőlük a rezilienciát.”

Húzd meg a határaidat! – érkezik a kért-kéretlen tanács lassan minden kanyarban. A nemet mondás mögötti belső igenek felhangosítása és érvényre juttatása azonban korántsem ilyen egyszerű. Vajon mit éreznek azok a szülők, akik halmozottan fogyatékos gyerekükről gondoskodnak? Hol vannak az ő határaik, és hogyan tudnak érvényt szerezni nekik? Tudnak-e egyáltalán?

A háziállattartás előzetesen örömteli vállalásnak tűnik, de sokan meglepődve tapasztalják, hogy az érkező kutya vagy macska nemcsak szeretetet, hanem erős szorongást is hozhat az életükbe. Sokan úgy emlékeznek, az első hetekben az is megfordult a fejükben: nem biztos, hogy képesek megbirkózni az új helyzettel. Mit lehet ezzel kezdeni?

Egy idilli alpesi falucska, egy mélyen vallásos család, egy eltűnt kisfiú, majd előkerülő maradványok – és egyre több a furcsa részlet. Az Émile Soleil-ügy Franciaország egyik legrejtélyesebb és legfelkavaróbb gyermekhalálesetévé vált. Ez a történet több egy kriminél: egy egész közösség tükre.

Ibolya és a férje nyugdíjasok, de nem átlagos módon tengetik nyugalmazott éveiket. Nemrégiben tértek haza egy négyhónapos ázsiai útról, amelynek során igyekeztek minél több mindent bezsúfolni a programjukba. Mindent maguk szerveztek, és igyekeztek alacsonyan tartani a költségvetésüket is.

Takács Dalma összegyűjtötte kedvenc önismereti naplóit és munkafüzeteit, amik 2025-ben támaszt nyújtanak neki a rutin tartásában és a stresszkezelésben.

Illatos levendulaültetvények, bólogató olívaligetek, énekeskabócák zaja és mediterrán fűszernövények illata – a provence-i vidék vált Berki Fanni méhész otthonává. Fanni ötéves volt, amikor édesapját elveszítette, két évvel később édesanyjával és nővérével együtt Nantes-ba költöztek. Dél-Franciaországba a szerelem vitte, és nemcsak új otthonra, de egy hozzá sokkal közelebb álló hivatásra is talált.

A nők mindig cipelnek valamit: saját terheiket és másokét, megannyi gondolatot, sőt más embereket is. Mit árul el egy női táska viselőjéről? – erre volt kíváncsi egy coach és egy táskatervező.