„Valahogy mégis félt a saját belső hangjától, ami benne kiáltozott, vészjóslóan bongott, de már késő, úgy érezte. Pont ő legyen az, aki megteszi? Hát kicsoda ő, hogy megtegye?”

„A gyerekeink önfeledten nevethettek mellette, és önmaguk lehettek, mert Ildikó néni nem engedte, hogy megnyomorítsa őket ez a mai iskolarendszer. Annyi szeretet adott ennek a harminckét kisiskolásnak, amiért egy egész életre hálásak leszünk neki. Vagy még tovább is.”

Íme, az Adj egy okot! #mosolyogj kampány olvasói pályázatának 3. helyezettje:

Ha még sosem gondoltál a gyaloglásra mint sportra, olvasd el ezt az írást. Aztán... uccu neki!

Ha az Erzsébet térre mész, óvatosan járj-kelj a zöldterületeken. Mezítláb pedig semmiképpen sem!

„Pont nyolc évvel ezelőtt ezen a napon Gambiában voltam, most meg Erzsi nyávog, hogy hol a reggeli. Így múlik el a világ dicsősége – és már takarítom is a macskaalmot, közben pedig törnek fel a gambiai emlékek.”

Na, nehogy már a Pásztory Dóri ne akkor nyaraljon, amikor mi?!

Szívecske kontent egy nagymamáról, aki olyanokat is mondott az unokának, hogy „Nem baj, Napocska, ha ma nem tanultál. Nem kell mindig mindent jól csinálni.”