Felszabadító érzés néha nemet mondani – Avagy hogyan nem lettem szupernő?
Mikor és mire mondtál utoljára nemet?
Mikor és mire mondtál utoljára nemet?
Tedd a szívedre a kezed: az elmúlt pár hónapban hány felesleges dolgot vettél meg csak azért, mert „szinte ingyen volt”?
„A legnagyobb feladat itt, Angliában az volt, hogy megtanuljam, hogy kell türelmesnek lenni, hogyan kell kezelni a különbözőségeket. Sokféle nemzetiségű ember dolgozik az itteni kórházakban, többnyire afrikaiak, indiaiak, Fülöp-szigetekiek, de kelet-európaiak és angolok is, bár közülük egyre kevesebben.”
Ezek után nem csoda, hogy világszerte ez az egyik leggyorsabban terjedő mozgásforma.
Ha felismered magadon Szilvi vallomása alapján a jeleket, talán még épp időben vagy, hogy a következő munkahetet már egy másfajta, egészségesebb lendülettel kezdd meg.
Az nyilvánvaló, hogy ki a legnagyobb áldozat ebben a történetben, de mégis, az ember óhatatlanul megsajnálja az összes résztvevőt.
Szárnyak nélkül is repül, és mozgássérültként is egyre magasabbra jut.
El tudod képzelni, mit érezhetett az alföldi kislány, aki addig Budapestet és annak elegáns nőit csak a padláson talált, régi, poros Nők Lapjából ismerte, amikor legelőször felutazott a városba, tele színes álmokkal?