Foltin Jolánra, a magyar folklór múlt héten elhunyt nagyasszonyára Herczku Ágnes emlékezik.

Miért ne lehetne egy nő boncmester?

Ma is hálát adok az Úristennek, hogy én az a szülő vagyok, aki dolgozni megy, és nem az, aki „nem csinál semmit, csak otthon van a gyerekkel”.

Mit érdemel az, aki zenélős játékot hoz ajándékba a gyereknek? Herczeg Zsolt megmondja.

Határozott királynők a sárban, avagy: „a Spartan az elmédbe vési: te egy önálló, értékes nő vagy, aki – bármilyen akadályt hozzon az élet, – mindent legyőz”.

Addig kellene feltenni a legfontosabb kérdéseket a másiknak, amíg él. Novella. De az érzés valóságos.

Ha lehet, ti ne véletlenül, hanem szándékosan olvassátok el a könyvet, amit Both Gabi ajánl nektek. Nem fogtok benne csalódni!

A modernizációval nem a gyász változott meg, hanem az arra adott emberi reakció. Nincs sem idő, sem tér arra, hogy fájjunk. Nem adják meg nekünk, nem adjuk meg magunknak.