„Pardon-pardon, bocsánat, főnök úr, hogy élek, hogy égek olthatatlanul” – Ezt kockáztatod egy munkahelyi szerelemmel
Már egy ideje tetszik a főnök? Összejönnél a kollégáddal? Bizsereg a véred az irodában? Vigyázz! Gondolkozz!
Már egy ideje tetszik a főnök? Összejönnél a kollégáddal? Bizsereg a véred az irodában? Vigyázz! Gondolkozz!
„Néha úgy teszünk, mintha óriási szívességet tennénk a bolygónak azzal, ha óvnánk. Pedig a Földnek nincs ránk szüksége, nekünk van szükségünk őrá.”
Együtt vagyunk mindannyian ebben a hajóban. Ragadjuk meg az evezőket, és fordítsuk egy irányba a hajót. Aztán nyomjuk, teljes erővel.
Talán nem ártana végre felelősen írni – meg olvasni. Most, hogy helyzet van.
Senki nem érdemli meg, hogy sokáig kelljen a szíve darabkáit összeszedegetnie a gödör alján.
Mindenkinek ismerős a jelenetsor, amikor már a küszöbön lennétek, de akkor hopp!, vissza a startmezőre…
Tudni kell újratervezni…
Jocó bácsit megihlette a szülinapunk. Íme, így lát ő minket, illetve önmagát a körünkben.