Íme, a ti építkezési horrortörténeteitek (csak egy kicsit vicces…).

„Addig azért párszor megfordult a fejemben, hogy tényleg csak gyomorrontásom van, és mennyire ciki lesz, hogy hazaküldenek minket a szülészetről” – egy „kezdő” kismama pityergős-nevetős szülésnaplója.

Az élet értelme nem az, hogy minden pillanatban boldogok legyünk.

Van, akit egyszerűen nem lehet elfelejteni? Vagy inkább arról van szó: nem hagyja, hogy elfelejtsék? Mitől válik ragaccsá valaki az életünkön?

Te kiszámoltad már, mennyit keresnél, ha fizetést kapnál a házimunkáért és a gyereknevelésért? Iskolakezdés idején duplán aktuális kérdés!

„Addig örülj, míg tanulhatsz! Merthogy utána dolgozni kell. Merthogy utána már csak nehezebb lesz. Merthogy mennyire fog ez neked hiányozni…” Aha…

Minden kezdet nehéz, de Jocó bácsi úgy érzi, új osztályával túl vannak az első nehéz pillanatokon. Lehet, hogy épp ez kovácsolta őket csapattá?

Hogy kerül egyensúlyba a kőkemény és a pánikos, szenzitív én a rossz hírek hatására? Úgy tűnik, a lövészárokban tényleg nincs depresszió és még a nevetés is gyógyír…