Legyen elég a rendszerszintű hazudozásból, mert aki elszenvedi, rommá sérül, aki űzi, annak pedig a személyiségét formálja át a felismerhetetlenségig, állítja szerzőnk, aki bőven elég mismásolást tapasztalt a környezetében és a saját életében is.

Mit vesz el tőlünk az öregedés? Vagy nézzük inkább úgy: mit ad?

Vannak jó és rossz oldalai is a távkapcsolatnak. Kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is!

Mi lenne, ha ezentúl például nem kicsinyítenéd a saját érdemeidet?

Herczeg Zsolt keze tisztább, mint Teréz anya lelkiismerete Mahatma Gandhi házibulija után, a két lépés távolságot pedig úgy tartja, hogy azért tisztikeresztet érdemelne arany sugaras Müller Cecília-csillagokkal, Győrfi Pál arcképével ékített díszdobozban. De azt mondja, ez a dolog könnyebbik része.

Egy elfogult kávérajongó vallomása következik. Neked is mindig kávéval indul a napod?

Elküldtük két Z generációs szerzőnket egy pénzügyi szakemberhez. Egyikük most érettségizett, másikuk hamarosan diplomázik – és mindketten félnek attól, hogy mi lesz velük, ha teljesen önállóan kell boldogulniuk a pénzzel (is). Jelszó: ne félj, nincs buta kérdés. Íme, ez lett belőle:

„Oly sokan vannak, akik azt feltételezik, hogy a görög falvakban két magunkfajta csudabogár számkivetetté, gúny tárgyává válik – ám az igazság az, hogy nagyvárosokban élve sokkal kegyetlenebb kirekesztéssel találkoztam, mint itt, ahol mindenki lehet bárki, amíg segítjük, szeretjük, támogatjuk egymást.” Történetek egy helyről, ahol még valódi közösség van.