Kemény Gabriella Londonban sem hazudtolja meg önmagát: „Nem tapogatóztam, fejest ugrottam mindenbe, ami elém került, meg akartam ismerni ezt a fura, gyökereiről leválasztott entitást, aki itt lehetek. Kivettem a legelső szobát, amit láttam, bementem a két első kávézóba, ami megtetszett, hátha kell nekik social media manager.”

Ide nekem az álommelót! De hogyan írjunk meggyőző (ám nem hamis) önéletrajzot?

„Valahol egyébként lenyűgöz, hogy akadt olyan, aki három különböző felhasználói fiókból kezdett nyomasztani, hogy adjam neki a szerencsétlen fridzsidert. De azért mélyen elgondolkodtat, hogy jót akarok, aztán végül mégis a »Tudod, mit, Medve? B@szd meg a porszívódat!« viccben találom magam.”

„Azt akarom, hogy az oktatás része legyen a felvilágosítás, méghozzá olyan formában, ahogy ezt ezek a gyerekek megértik, ne úgy, ahogy a bioszkönyben leírták ötven évvel ezelőtt. Hogy ne kelljen pironkodni. Hogy ha már egy pornónagyhatalomban élünk, a szex ne legyen tabutéma.”

Bár elsőre jó ötletnek tűnik a sok csalódás elől egy nagy adag cinizmus mögé bújni, és pikírt megjegyzéseket tenni a világra, így azonban elveszíted azt a hatékony eszközt, amivel győzedelmeskedhetnél a problémák felett.

Először is számoljunk le a feminizmussal kapcsolatos előítéletekkel, tisztázzuk a fogalmat, majd lássuk, mit tehet egy férfi egy egyenlő(bb) világért!

Egy derékfájásnál, egy makacsul ragaszkodó kilónál vagy épp egy szűnni nem akaró szem alatti karikánál végül mindenkinél elérkezik a pont, ahol rádöbben: nem lesz örökre fiatal, sőt a szervezete olyan, mint egy jó memóriapárna, semmit nem felejt. Így történt ez Steiner Kristóffal is, aki a negyedik ikszhez közeledve úgy érzi, kicsit be kellene húznia a féket.

Hirtelen morajlást hallottam, majd valaki felvisított. Én balesetre gondoltam. A mindig nyugodt férjem arcát látva annyit sejtettem, hogy baj van, de akkor még nem éreztem semmit. Ő reagált elsőként: „Földrengés. Gyertek el a falaktól!”