Csepelyi Adri kaszál. Mármint igaziból, kézzel. És közben mindenféléket tanul az életről.

Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan érzek. (Fodor Ákos)

Végre megnyitottak az uszodák, ennek pedig a jelek szerint a vidám klórszagú felhőben lubickoló Pásztory Dóri örül a legjobban.

Ismerjétek meg Kovács Zsuzsit, a lányt, akihez a hegyek beszélnek!

„Az, hogy nem vagyok elég jó, szinte alapérzésem, ezért igyekszem mindig a maximumot nyújtani. Sokszor túlkészülök, és hiába ismerem fel épp akkor, hogy ez történik, egyszerűen nem megy máshogy. Úgy érzem, ha nem olvasom el a négyszázhuszonötödik anyagot a saját cikkemhez vagy az általam szerkesztett adásokhoz, nem lesz elég alapos az egész. Vagy ami még rosszabb, végérvényesen lebukom, hogy igazából nem vagyok tehetséges, jó – csak marha szorgalmas, és az egyetlen extra képességem, hogy jól bírom seggel” – Radojka e heti naplója egy önvallomás.

Ez a cikk a futballról szól. Tényleg.

Ajándékot visszautasítani? Hát továbbadni? Szabad vagy csak diszkréten?

Ehető-iható virágok, nyomolvasás és saját természetfilm-forgatás, megfelelő öltözék és avatatlan szem számára észrevétlen állatok: Csepelyi Adri tippjeit olvasva legszívesebben máris indulnál a természetbe – még akkor is, ha korábban eszedbe se jutott volna ilyesmi!