Buborék vs. Valóság – ilyen, ha az ember egyszer kitekint abból a világból, amiben addig élt. Arcul csapja a szakadék.

Vigyázat! A cikk elolvasása azonnali utazási vágyat ébreszthet fel az arra érzékenyekben!

Amikor az ország egyik fele csomagolni készül, a másik meg ünnepelni, mintha nem bánná, hogy a másikat elüldözi, szeretnénk elmondani (DTK-tól Jocó bácsin és Szentesin át Nyáry Lucáig), nekünk mit jelent, hogy itt élünk, és miért tartunk ki mellette. Miért Magyarország a hazánk, bármi történjék is vele.

Nincs kedved a tavaszi nagytakarításhoz? Fogadjunk, hogy Csepelyi Adri lendületbe hoz! Az történt ugyanis, hogy átrendezte a lakását. Mind a 18 négyzetmétert. És közben eltöprengett az élet dolgain:

Rehabilitáció és találkozás egy csodálatos emberrel: Szentesi folytatja naplóját.

„Egyszeriben ott, abban a pillanatban megértettem: többé nem vonhatom ki magam, nem várhatok a »majd csak megoldódik«-ra, és felelősségteljes emberként nem engedhetem, hogy atomjaira hulljon a mi kis társadalmunk” – írja Kristóf a macskáit ért támadás kapcsán. De ami kicsiben igaz, az pont úgy van nagyban is.

Minden harmadik ember jellemezhető bizonyos mértékű empátiacsökkenéssel, túlzott kockázatvállalással és grandiózus énképpel. De kik érik el a klinikai szintet? Milyen kezelésekre fogékonyak? Összefoglaló a pszichopátiáról.

Hogy áll ki emberek elé énekelni valaki, akinek alapvetően nem a hangja, hanem a magabiztossága szorul fejlesztésre? És mit kap mégis ettől az élménytől, amikor színpadra lép? Erről mesél szerzőnk, aki pár napja fellépett egy koncerten (iszonyú büszkék vagyunk rá! – a szerk.)