Miért ragaszkodunk néha olyan tárgyakhoz, amelyeknek látszólag semmi hasznuk – és miért válunk meg könnyedén mástól, ami annyi mindenre jó volna még? Mert az emlékek őrzése nem racionális kérdés, hanem szívbéli.

„Csak az nem fél, kit a remény végleg magára hagyott.”

Nem elég, hogy valaki lehetetlenül nehéz anyagi helyzetbe kerül, de ez az állapot nagyon sokszor párosul szégyenérzettel is. Doffek Gábort egy rövid, ám annál többet jelentő találkozás gondolkodtatta el azon, hogyan tudnánk mi, szerencsésebb sorsúak, enyhíteni legalább egy-egy gesztussal ezen stigmán.

Ha a kapcsolat véget is ér, a gyerekek révén az egykori házas felek akkor is szülőpárok maradnak. Hogyan lehet elválni úgy, hogy ne forduljon sárdobálásba a viszony, hogy a (jogos) sértettségek ne pusztítsanak el mindent maguk körül?

Minél erősebben kapaszkodsz az alkoholba, annál inkább cserben hagy, rövid távon is. Próbáld ki, milyen nélküle az élet. Indul a Száraz november.

Nem hiszel majd a szemednek! A társasjáték harcosától a személyre szóló ex librisen és csillagánizsból készült medálon át az egyesével festett, koszolt, öregített vasútállomás-elemekig… Őrület!

Gyászról, veszteségről, gyertyalángokról, csillagokról, Kazimir Ágnes pszichológus szemén keresztül. Melegedjetek fel ti is.

„Érdekes, hogy az emberben sokszor akkor a legerősebb a hiány, amikor a másik ott van tőle karnyújtásnyira.”